A Humboldt-kalmár (Dosidicus gigas) természetes élőhelye főként a Csendes-óceán keleti részének melegebb vizeihez kötődik. A faj időről időre a megszokott élőhelyétől északabbra is megjelenik. Kalifornia partjainál már az 1930-as években nagy számban jelen volt, majd több évtizedre szinte teljesen eltűnt a térségből. 1997-ben újra megfigyelték, amikor az El Niño melegebb víztömegei észak felé húzódtak. 2002 után ismét jelentősen megnőtt az állományuk, egyes példányokat már Alaszka térségében is észleltek.
A kutatók még nem tudják pontosan, mi áll a terjeszkedés hátterében. Az egyik lehetséges ok az óceán mélyebb rétegeiben zajló változás. A Humboldt-kalmárok napközben több száz méteres mélységben tartózkodnak, ahol kevés az oxigén. Ezekben a zónákban sok más állat nehezebben boldogul, a kalmárok viszont jól alkalmazkodtak a körülményekhez.
A faj rendkívül gyorsan fejlődik. Rövid, nagyjából kétéves élete alatt akár 45 kilogrammosra és közel kétméteresre is megnőhet. A vízben sugárhajtáshoz hasonló módon mozog, sebessége meghaladhatja a 40 kilométer per órát. Bőrének pigmentsejtjei segítségével rövid idő alatt vöröses és világos árnyalatok között is képes váltani.
A Humboldt-kalmár összesen tíz karral rendelkezik. Nyolc rövidebb karja mellett két hosszabb fogókart használ a vadászathoz. Ezeken éles, fogazott gyűrűkkel borított tapadókorongok sorakoznak, amelyekkel szorosan megragadja a zsákmányt. Ezután a szájához húzza, és papagájcsőrhöz hasonló állkapcsával feldarabolja. Táplálkozás közben kifejezetten agresszív lehet. Halak, szardellák, szardíniák és más tintahalfélék mellett saját fajtársait is elfogyasztja. Ha sok állat gyűlik össze egy táplálékforrás körül, egymásra is rátámadhatnak.
A Humboldt-kalmárok több olyan halfajt is fogyasztanak, amelyekből Kalifornia partjainál nagy mennyiséget fognak ki. Ha túl sok kalmár jelenik meg egy területen, az ezeknek a halállományoknak a csökkenéséhez vezethet. Emiatt a faj terjedését a halászok és a kutatók is figyelemmel követik. A szakértők műholdas jeladókkal vizsgálják az állatok mozgását. Az eszközök rögzítik, milyen mélységben úsznak, milyen hőmérsékletű vízben tartózkodnak, és hogyan mozognak a nap folyamán. Ezekből az adatokból azt próbálták megérteni, milyen tényezők segítették a Humboldt-kalmárok északi terjeszkedését.
Olvasd el ezt is!