Egész pontosan hány óceán van a Földön? A tudósok sem képesek megegyezni a kérdésben
Minden általános iskolás diák tudja a választ arra, hogy pontosan hány óceán található a Földön – gondolják sokan. A válasz azonban attól függ, milyen térképet nézünk, milyen iskolába jártunk, és milyen meghatározást fogadunk el érvényesnek. Ugyanaz a bolygó, ugyanaz a víztömeg, mégis eltérő számok szerepelnek a térképeken, ami nem a természet, hanem az emberi gondolkodás sajátosságairól árulkodik.
A vita egyik gyökere abban rejlik, hogy mit nevezünk egyáltalán óceánnak, és mit tengernek. A legegyszerűbb megközelítés szerint az óceán egy hatalmas, összefüggő sós víztömeg, míg a tenger ennek egy kisebb része, gyakran a szárazfölddel érintkezve vagy azt részben körülzárva. Ilyen értelemben a Földön valójában egyetlen óceánról beszélhetnénk, amelyet kontinensek és partvonalak tagolnak különböző régiókra.
A természet azonban nem mindig igazodik ezekhez a szép, tankönyvi definíciókhoz. Vannak tengerek, amelyeket nem szárazföld határol, hanem áramlatok, ilyen például a Sargasso-tenger. Más esetekben, mint például a Kaszpi-tenger, egy teljesen elzárt víztestet nevezünk tengernek, noha nincs közvetlen kapcsolata az óceánokkal. Ezek a kivételek már önmagukban jelzik, hogy az elnevezések nem természeti törvények, hanem emberek által alkotott kategóriák.
Ez a bizonytalanság vezet el a híres „hét tenger” fogalmához is, amely sokak számára egy konkrét, felsorolható listát sugall. Valójában azonban a kifejezés a történelem különböző pontjain és eltérő kultúráiban mást jelentett. Egyes korszakokban a fontos kereskedelmi útvonalak mentén fekvő tengereket értették alatta, máskor egyszerűen az akkori ismert világ nagyobb víztömegeit. A „hét tenger” sosem volt egységes, tudományos kategória, mégis sokáig tényként rögzült a köztudatban.
Ha kifejezetten az óceánokra térünk vissza, három különböző válasszal találkozhatunk, és mindháromnak megvan a maga logikája. Tudományos szempontból a Föld óceánjai fizikailag egyetlen, globálisan összekapcsolódó rendszert alkotnak. Az áramlatok nem állnak meg térképeken húzott vonalaknál, így a víz folyamatos körforgásban van a bolygó felszínén.
Az iskolai oktatásban sokáig a négyóceános felosztás volt a legelterjedtebb: a Csendes-, az Atlanti-, az Indiai- és az Északi-sarki óceán, amit mi csak Jeges-tengernek nevezünk. Ez a modell áttekinthető, könnyen tanítható, és sok generáció számára vált alapvetéssé. Az utóbbi évtizedekben azonban egyre gyakrabban jelenik meg az ötödik óceán fogalma is. Ez a Déli-óceán, amely az Antarktiszt övezi. A fő kérdés az, hogy ezt egyszerűen az Atlanti-, a Csendes- és az Indiai-óceán déli nyúlványainak tekintjük, vagy önálló egységként kezeljük. Az érvelés szerint a Déli-óceánt sajátos áramlási rendszerek, eltérő hőmérsékleti viszonyok és markáns ökológiai jellemzők különböztetik meg, ami indokolhatja az önálló elnevezést.
A Nemzetközi Hidrográfiai Szervezet már a 20. században javasolta a Déli-óceán elkülönítését, és több modern térképészeti kiadvány ma már az ötóceános modellt használja, gyakran a 60. déli szélességi kör mentén húzva meg a határt. Ez a vonal azonban nem minden térképen jelenik meg ugyanott, ami ismét arra emlékeztet, hogy ezek a határok nem természeti akadályok, hanem emberi döntések következményei.
Olvasd el ezt is!