A daganatok kialakulása alapvetően a sejtekben felhalmozódó hibákhoz köthető. Sejtjeinkben folyamatosan összetett biokémiai folyamatok zajlanak, miközben időről időre osztódnak és lemásolják genetikai állományukat. Ennek során hibák, vagyis mutációk jelenhetnek meg, amelyek többségét a szervezet képes kijavítani vagy ártalmatlanná tenni.
A rák kialakulásához általában több ilyen változásnak kell felhalmozódnia ugyanabban a sejtben. Egyes mutációk hatására a sejt például tovább osztódhat akkor is, amikor már nem kellene, mások segítségével pedig elkerülheti saját pusztulását vagy az immunrendszer figyelmét. Ebből az következne, hogy minél több sejtből áll egy élőlény, és minél hosszabb ideig él, annál több lehetőség adódik ilyen hibák kialakulására. Az emlősök sejtjei nagyjából hasonló méretűek, vagyis az állatok mérete elsősorban attól függ, hány ilyen apró egység építi fel a szervezetüket.
Az ember például körülbelül ötvenszer tovább élhet egy egérnél, miközben nagyságrendekkel több sejt található a testében. A rák előfordulása mégsem nő ezzel arányosan. A kék bálnáknál pedig még látványosabb az ellentmondás: szervezetükben az emberénél is sokszor több sejt található, mégsem alakul ki náluk annyi daganatos megbetegedés, amennyit pusztán hatalmas méretük alapján várnánk. Ezt az ellentmondást nevezik Peto-paradoxonnak.
Az egyik lehetséges magyarázat az evolúcióban rejlik. Ahogy az állatok az évmilliók során egyre nagyobb testméretet értek el, a sejtek számának növekedésével a daganatok kialakulásának veszélye is nőtt. A nagy testű fajok fennmaradásához ezért hatékonyabb rákellenes védelemre lehetett szükség. Ebben fontos szerepet játszanak az úgynevezett tumorszupresszor gének. Ezek többek között megakadályozhatják, hogy egy sérült sejt tovább osztódjon, vagy elindíthatják a pusztulását, ha már nem lehet helyrehozni.
A nagy testű állatoknál ezek a védelmi rendszerek kifejezetten fejlettek lehetnek. Az elefántok sejtjeinek például több genetikai változáson kell keresztülmenniük ahhoz, hogy daganattá fejlődjenek, mint az egerek sejtjeinek. Ez nem jelenti azt, hogy immunisak lennének a rákra, szervezetük azonban ellenállóbb lehet vele szemben.
A kutatók egy másik, különösebb lehetőséget is felvetettek a Peto-paradoxon magyarázatára. Az úgynevezett hipertumor-elmélet szerint egy daganat idővel saját maga ellen fordulhat. A növekvő tumor rengeteg energiát és tápanyagot igényel, ezért új erek kialakulását ösztönzi, hogy biztosítsa saját vérellátását. A rákos sejtek azonban rendkívül instabilak, és osztódás közben tovább mutálódhatnak. Így idővel megjelenhet egy új sejtcsoport, amely már nem működik együtt az eredeti daganattal, hanem ugyanazokért az erőforrásokért kezd versenyezni vele.
Ez a „daganat a daganatban” akár az eredeti tumor vérellátását is csökkentheti, és ezzel visszafoghatja annak növekedését. Az elképzelés szerint a hatalmas testű állatokban ezért akár több apró daganat is jelen lehet anélkül, hogy azok valaha komoly veszélyt jelentenének a szervezetre. Egyelőre azonban sem ez, sem az evolúciós magyarázat nem ad teljes választ a Peto-paradoxonra. A kutatók az eltérő anyagcserétől kezdve a sejtek sajátos működéséig számos más lehetőséget is vizsgálnak. A tét pedig sokkal nagyobb annál, mint hogy megfejtsük a kék bálnák egyik biológiai különlegességét, hiszen ha sikerül megérteni, hogyan védekeznek a nagy testű állatok ilyen hatékonyan a daganatok ellen, az az emberi rák kezelésében is új lehetőségeket nyithat.
Olvasd el ezt is!