A 200 évig élő grönlandi bálnák segíthetnek lelassítani az emberi öregedést
A világ leghosszabb életű emlőse, a grönlandi bálna akár kétszáz évig is élhet – így nem csoda, hogy a tudósok szerint ez a faj segíthet jobban megérteni az emberi öregedés egyik kulcsát. A kutatók a bálna sejtjeinek különleges tulajdonságait vizsgálva olyan mechanizmust azonosítottak, amely rendkívül hatékonyan képes kijavítani a DNS-hibákat, és ez a képesség lehet a hosszú élet titka.
A kutatást vezető Vera Gorbunova professzor, a New York-i Rochesteri Egyetem biológusa szerint a grönlandi bálnák „különösen pontos és hatékony módon javítják a DNS töréseit”, amivel megelőzik a mutációk felhalmozódását. Az ilyen hibák az életkor előrehaladtával egyre gyakoribbak az élőlényekben, és idővel hozzájárulnak a sejtek működésének romlásához, illetve a rákos elváltozások kialakulásához. A bálnák esetében azonban ez a folyamat látványosan lelassul – és ezzel az öregedésük is.
A kutatók kimutatták, hogy a bálnák DNS-javítását egy CIRBP nevű RNS-kötő fehérje fokozza, amely hideg hatására aktiválódik. Mivel ezek az állatok életük nagy részét sarkvidéki vizekben töltik, szervezetük százszor több CIRBP-et termel, mint az emberé. A fehérje nem pusztán eltávolítja a sérült sejteket, hanem ki is javítja őket – ez pedig hozzájárulhat ahhoz, hogy a grönlandi bálnák ritkán betegednek meg, és extrém hosszú ideig élnek – írja a The Guardian.
A csapat emberi sejteken is kísérletezett: amikor megnövelték a CIRBP mennyiségét, a sejtek kétszer annyi DNS-törést tudtak kijavítani, mint korábban. Hasonló eredményeket kaptak muslicáknál is – a fehérje megnövelte az élettartamukat és ellenállóbbá tette őket a mutációkat okozó tényezőkkel szemben.
– mondta Gorbunova. A kutatók most olyan egereket tenyésztenek, amelyekben magasabb a CIRBP-szint, hogy megfigyeljék, hosszabb életűvé válnak-e. Emellett azt is vizsgálják, vajon a hideg vízben úszás vagy a hideg zuhany emelheti-e ezt a fehérjeszintet az emberekben.
– tette hozzá a tudós.
A Cambridge-i Egyetem kutatója, Gabriel Balmus professzor szerint az eredmények ígéretesek, de az emberi alkalmazás még messze van:
Olvasd el ezt is!