Kiderült: az őstengerek cápaszörnye akkora volt, mint egy nyolcemeletes lakóház

A történet 1978-ban kezdődött a dániai Gram agyagbányáiban, ahol paleontológusok különleges leletre bukkantak: egyetlen megalodonhoz tartozó, nagyjából húsz csigolyából álló fosszíliára. Az egyik csigolya átmérője elérte a 23 centimétert, ami akkor is kivételesnek számított, és azóta sem került elő ennél nagyobb ismert megalodon-csigolya. Ez az adat később kulcsszerepet játszott abban, hogy a kutatók megbecsüljék az Otodus megalodon lehetséges maximális testhosszát. A lelet sorsa azonban majdnem úgy alakult, mint egy múzeumi krimi. 1989-ben, amikor egyik raktárból a másikba szállították, súlyosan megsérült, majd évtizedekre eltűnt a kutatók szeme elől. Végül Bent Erik Kramer Lindow, a Dán Természettudományi Múzeum paleontológusa és kurátora ismert rá a régóta keresett maradványokra egy doboznyi összekeveredett fosszíliatöredékben.

Ahogy a ScienceAlert is említi, a darabok nem voltak jó állapotban, de még így is elég információt őriztek ahhoz, hogy újra vizsgálni lehessen őket. Kenshu Shimada, a chicagói DePaul Egyetem professzora és a kutatás első szerzője azt mondta, először szinte el sem hitte, hogy a dán kollégák valóban a rég elveszettnek hitt lelet nyomára bukkantak. A legfontosabb pillanat akkor jött el, amikor kiderült, hogy az egyik csigolya központi része és pereme is részben megmaradt. Így fogalmazott az esetről:

Ez azért fontos, mert a megalodon méretét a kutatók többnyire közvetett módon tudják csak megbecsülni. A cápák váza porcos, ezért jóval ritkábban fosszilizálódik, mint a csont. A megalodonból többnyire hatalmas fogak maradtak fenn, ritkábban csigolyák, amelyek sűrű, elmeszesedett porca nagyobb eséllyel vészelhette át az évmilliókat. Teljes csontvázat eddig nem találtak, így minden nagyobb csigolyalelet különösen értékes.

A dániai fosszília újravizsgálata nem azt jelenti, hogy pontosan tudjuk, mekkora volt minden megalodon. A 24,3 méteres becslés inkább azt mutatja, hogy a legnagyobb ismert példányok ekkora hosszúságot is elérhettek, ha a dán leletek valóban a test legnagyobb csigolyái közül valók. Shimada szerint a lelet újbóli azonosítása eloszlatta a kételyeket a 23 centiméteres csigolyaátmérővel kapcsolatban, amely eddig is kulcsadat volt a maximális méret becslésénél.

A friss vizsgálat más szempontból is izgalmas eredményt hozott. A kutatók a csigolyákat körülvevő üledéket is elemezték, és mikroszkóp alatt a ma is élő óriáscápafélékhez köthető fosszilis pikkelyekre és kopoltyúelemekre bukkantak. A kutatócsoport szerint ezek akár a megalodon gyomortartalmának maradványai is lehetnek. Ez összhangban van azzal az újabb képpel, amely szerint az ősi ragadozó nem volt válogatós, sokkal inkább egy opportunista vadász, amely nagyobb cápákat is zsákmányolhatott.

A megalodon nagyjából 23 millió évvel ezelőtt jelent meg, és mintegy 3,6 millió éve tűnt el az óceánokból. Népszerűsége részben éppen abból fakad, hogy egyszerre veszi körül tudományos bizonytalanság, miközben lenyűgöző méretei lehettek. A mai kutatások szerint valószínűleg nem egyszerűen egy felnagyított fehér cápa volt: annál valamivel karcsúbb, áramvonalasabb testű ragadozó lehetett.