Az égbolton időnként egészen ritka felhőformák jelennek meg. Ezek közé tartozik az asperitas is, amelyet a meteorológusok csak az elmúlt évtizedekben kezdtek részletesebben vizsgálni. Neve latin eredetű, jelentése nagyjából „érdes” vagy „egyenetlen”. Ez jól leírja a megjelenését. A felhő alsó része hullámos és szabálytalan, ezért úgy tűnhet, mintha egy háborgó óceánt fordítottak volna fejjel lefelé az égen.
2006-ban az Iowa állambeli Cedar Rapidsban élő amatőr fotós, Jane Wiggins furcsa formájú felhőket vett észre az égen, amiket a kamerájával is megörökített. Később azt mondta, hogy a látvány az Armageddont idézte. A képet elküldte a Cloud Appreciation Society nevű, felhők megfigyelésével foglalkozó közösségnek. A csoport tagjai szerint egy hivatalosan még nem azonosított jelenségről lehet szó.
A következő években más amatőr megfigyelők is hasonló felhőket fényképeztek. A képeket a CloudSpotter alkalmazásban osztották meg egymással, és azt is feljegyezték, milyen időjárási körülmények között látták. Az összegyűlt anyag pedig végül a meteorológusok figyelmét is felkeltette. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) többéves vizsgálat után, 2017-ben felvette az asperitast a Nemzetközi Felhőatlaszba. Az asperitas az első új felhőosztályozások közé tartozott, amelyek 1951 óta bekerültek a hivatalos rendszerbe.
Az asperitas leggyakrabban alacsonyan elhelyezkedő, réteges felhőzet alsó felszínén jelenik meg. Ezeknek a felhőknek az alja általában viszonylag egyenletes, az asperitas esetében viszont mély hullámok, fodrok és szabálytalan mélyedések alakulnak ki. A kutatók feltételezése szerint a háttérben a levegő gyenge hullámzó mozgása és a légkör instabilitása állhat. Ilyen mozgás létrejöhet például akkor, amikor a szél hegyvonulatokon áramlik keresztül, eltérő sebességű légrétegek találkoznak, vagy úgynevezett légköri gravitációs hullámok keletkeznek.
A légköri gravitációs hullám akkor alakul ki, amikor valamilyen hatás felfelé vagy lefelé mozdít egy légréteget. A levegő ezután visszatérne az eredeti helyére, de túllendül rajta. Emiatt fel-le hullámzó mozgás jön létre. Ha ehhez megfelelő nedvesség, hőmérsékleti rétegződés és légköri instabilitás társul, a felhő alsó felszíne látványosan eltorzulhat. A pontos mechanizmust azonban továbbra sem sikerült teljes egészében feltárni. Elképzelhető, hogy az asperitas többféle időjárási helyzetben, eltérő folyamatok eredményeként is kialakulhat.
Olvasd el ezt is!