Szokotra az Arab-tengerben, Afrika szarvától mintegy 240, az Arab-félszigettől körülbelül 350 kilométerre fekszik. A nagyjából 3800 négyzetkilométeres sziget egy négy nagyobb szigetből és két sziklás földdarabból álló szigetcsoport legnagyobb tagja. Az egyedülálló élővilágának kialakulásához évmilliókra volt szükség. Szokotra egykor a Gondwana őskontinens része volt, majd az Arab-félsziget Afrikától való távolodásakor levált a szárazföldről. Nagyjából 17-20 millió éve teljesen elszigetelődött és azóta mély tenger választja el a környező területektől.
Ez a hosszú különállás alapvetően meghatározta a sziget fejlődését. Az itt élő növény- és állatfajok ritkán kerültek kapcsolatba a kontinens populációival, ezért generációk ezrei alatt sajátos körülményekhez alkalmazkodtak. Ennek eredményeként Szokotra ma a Föld egyik leggazdagabb endemikus élővilágú szigete.
A sziget belsejét gránitcsúcsokból álló hegység uralja, amelynek legmagasabb pontjai 1500 méter fölé emelkednek. A hegyekből a part felé mészkőfennsíkok és síkságok húzódnak, máshol meredek sziklafalak, hosszú homokos strandok, vizes élőhelyek és világos dűnék váltják egymást. Szokotra elszigeteltségét az időjárás is erősítette. A nyári délnyugati monszun idején rendkívül erős szelek és hullámok alakulnak ki az Arab-tengeren, ezért a sziget hosszú időn át nehezen volt megközelíthető. Ugyanez a monszun ugyanakkor vizet is hoz a száraz területre. Az alacsonyan húzódó felhőkből köd csapódik le a hegyekben, amely fontos nedvességforrást jelent a növényzet számára.
Ehhez a környezethez alkalmazkodott Szokotra legismertebb növénye, a sárkányvérfa (Dracaena cinnabari) is. Jellegzetes, ernyő alakú koronája hatékonyan fogja fel a ködből származó nedvességet, miközben árnyékot vet a talajra, és ezzel csökkenti a párolgást. Nevét mélyvörös gyantájáról kapta, amelyet már legalább kétezer éve gyűjtenek, az ókorban pedig festékanyagként és gyógyászati célokra is használták.
A szigetcsoporton mintegy 825 növényfaj él, közülük körülbelül 307 csak itt található meg. Közéjük tartozik a vastag törzsű szokotrai sivatagi rózsa is. Hasonlóan magas az endemikus fajok aránya a hüllők között, a szigeten számos olyan gekkó- és szkinkfaj, valamint egy endemikus kaméleonfaj él, amely máshol nem fordul elő.
Szokotra növényvilága ma több veszéllyel is szembenéz. A sárkányvérfák lassan növekszenek, miközben a szárazabb időjárás és a kevesebb köd nehezíti az utánpótlásukat. A szigetre évszázadokkal ezelőtt betelepített kecskék pedig gyakran lelegelik a fiatal hajtásokat, így sok növény nem éri el a kifejlett kort. A turizmus terjedése szintén terheli a sérülékeny környezetet. A látogatók száma nőtt, miközben a hulladékkezeléshez és a természetvédelmi ellenőrzéshez szükséges infrastruktúra korlátozott. A több mint egy évtizede tartó jemeni polgárháború és az ország gazdasági nehézségei a természetvédelmi munkát is megnehezítik.
Olvasd el ezt is!