Megfejthették, miért olyan lassúak a lajhárok
A lajhárok lassú mozgása a biológusokat és az átlagembereket is régóta foglalkoztatja. Könnyen felmerülhet a kérdés, hogyan tudnak túlélni a vadonban olyan állatok, amelyek közel sem nevezhetők gyorsnak. Egy új genetikai kutatás szerint különös DNS-szakaszok is szerepet játszhattak abban, hogy alkalmazkodni tudtak ehhez az alacsony energiaigényű életmódhoz.
A lajhárok mozgása rendkívül komótos, anyagcseréjük az emlősök között a legalacsonyabbak közé tartozik, testhőmérsékletüket pedig nem tartják olyan állandó szinten, mint a legtöbb melegvérű állat. Egy friss genetikai vizsgálat azt sugallja, hogy ennek a szokatlan életmódnak a magyarázata részben a DNS-ükben keresendő.
Egy nemzetközi kutatócsoport kétujjú lajhárok genetikai állományát több más emlősével, köztük a hangyászokéval és a tatukéval vetette össze. A kutatók olyan DNS-szakaszokat találtak, amelyek képesek elmozdulni vagy másolatot készíteni magukról a genomban. Ezeket transzpozonoknak, közkeletűbb nevükön ugráló géneknek nevezzük, és jelentős szerepük lehet abban, hogyan változik egy faj genetikai állománya az evolúció során.
Ahogy a ScienceAlert is részletezi, a lajhárok esetében ezeknek az ugráló géneknek a nyomai több mint 30 millió évre vezethetők vissza. A tanulmány legérdekesebb része mégis az, hogy több ilyen genetikai elem a mitokondriumokhoz, vagyis a sejtek energiatermelő központjaihoz, valamint az anyagcserében szerepet játszó génekhez kapcsolódott.
A Leibniz Állat- és Vadkutató Intézet biodiverzitás kutatója, Camila Mazzoni szerint az eredmények arra utalnak, hogy a lajhárok genetikai „tartalékrendszereket” alakíthattak ki. Ezek segíthetnek ellensúlyozni a visszafogottabban működő mitokondriumokat, miközben támogatják az állatok sajátos életmódját.
Másként fogalmazva: a lajhárok sejtjeinek alacsony energiaigénye lehetővé tehette, hogy több mutáció halmozódjon fel a mitokondriális genomban. Az ugráló gének pedig alternatív genetikai útvonalakat hozhattak létre, amelyek segítenek fenntartani a szervezet működését. A pontos biológiai mechanizmusok tisztázásához azonban további kutatásra lesz szükség.
A kutatók szerint a felfedezés az emberi egészség szempontjából is jelentős lehet. Számos betegség, köztük a cukorbetegség, az öregedéssel összefüggő rendellenességek, egyes idegrendszeri betegségek és az izomsorvadás is kapcsolatban áll az energiatermelés zavaraival és a mitokondriumok működésével.
Pedro Galante molekuláris biológus, a brazíliai Hospital Sírio Libanês kutatója szerint a lajhárok segíthetnek megérteni, hogyan boldogul a szervezet tartósan alacsony energiafelhasználás mellett. Ha sikerül feltárni, hogyan maradnak egészségesek ilyen lassú anyagcserével, az új irányokat adhat a sejtek energiatermelésének védelméhez.
Ez a tudás idővel akár a szövetek megőrzése, az intenzív terápiás ellátás, az öregedéskutatás, az anyagcsere-betegségek vagy a hosszú távú űrutazás területén is hasznos lehet. A kutatók ugyanakkor óvatosságra intenek. Az ugráló gének az emberben betegségekhez, köztük daganatok kialakulásához is hozzájárulhatnak, ezért különösen érdekes, hogy a lajhárok szervezete látszólag nagyobb toleranciát mutat velük szemben.
Következő lépésként a kutatók pontosabban megvizsgálják, milyen szerepet töltenek be ezek a több tízmillió éve fennmaradt genetikai elemek. A fő kérdés az, hogyan hatnak a mitokondriumokra és az anyagcserére.
Olvasd el ezt is!