Az Apollo–1 lett volna az Apollo-program első emberes küldetése, indulását 1967. február 21-re tervezték. A januári földi teszten azt vizsgálták, hogy az űrhajó a külső rendszerekről leválasztva is megfelelően működik-e. Mivel a Saturn IB hordozórakétában nem volt üzemanyag, a próbát nem tekintették veszélyesnek.
A valódi kockázatot az utastér körülményei jelentették. A három asztronautát tiszta oxigén vette körül, a magas belső nyomás pedig tovább növelte a tűzveszélyt. A kabinban emellett nejlon, tépőzár és több más gyúlékony anyag is helyet kapott, így egy elektromos hiba is súlyos következményekkel járhatott.
A lángok szinte azonnal elborították a belső teret, a hőmérséklet és a nyomás pedig gyorsan emelkedni kezdett. A későbbi vizsgálat nem tudta pontosan meghatározni, hol csapott fel először a tűz, de a legvalószínűbb kiváltó oknak egy elektromos vezetéknél keletkező szikrát tartottak.
Az első tűzjelzés után Edward White megpróbálta kinyitni a kabin ajtaját, de annak kialakítása szinte lehetetlenné tette a gyors menekülést. A több részből álló szerkezet befelé nyílt, és még normál körülmények között is legalább másfél perc kellett a teljes kinyitásához. A földi személyzet azonnal megpróbált a legénység segítségére sietni, de a füst és a forróság jelentősen lassította a mentést. Az összes ajtót csak körülbelül öt és fél perccel az első tűzjelzés után sikerült kinyitni.
A vizsgálat szerint Grissom, White és Chaffee a mérgező égéstermékek belégzése miatt halt meg. Az orvosi adatok arra utaltak, hogy gyorsan elvesztették az eszméletüket, majd röviddel később meghaltak. Égési sérüléseket is szenvedtek, de ezek önmagukban valószínűleg túlélhetők lettek volna.
A tragédia után a NASA gyökeresen átalakította az Apollo űrhajó biztonsági rendszerét. Csökkentették a kabinban használható gyúlékony anyagok mennyiségét, áttervezték az elektromos vezetékeket, és olyan új ajtót készítettek, amelyet néhány másodperc alatt ki lehetett nyitni. Az űrruhákhoz tűzállóbb anyagokat választottak, a földi próbák biztonsági előírásait pedig szigorították. Az Apollo-program következő emberes repülésére csak 1968 októberében került sor. Az Apollo–1 három asztronautája így soha nem jutott el az űrbe.
Olvasd el ezt is!