A BepiColombo 2018 októberében indult útnak, azóta pedig hosszú és összetett utazást tett meg a belső Naprendszerben. A küldetés 2026. szeptember 3-án újabb fontos szakaszához érkezett: megkezdődött a tudományos egységek leválasztásának folyamata arról a modulról, amely a Merkúrhoz szállította őket.
A Space cikke szerint a végső cél az, hogy két különálló szonda álljon pályára a bolygó körül, és egymást kiegészítve vizsgálják annak felszínét, belső szerkezetét és környezetét.
Bár a Merkúr a Naphoz legközelebb keringő bolygó, egyben a belső Naprendszer legkevésbé kutatott planétája is. Eddig mindössze két küldetés látogatta meg. Elsőként a NASA Mariner–10 űrszondája közelítette meg 1974-ben és 1975-ben, háromszor is elrepülve a Merkúr mellett. A küldetésnek köszönhetően az emberiség először pillanthatta meg közelről a kráterekkel borított felszínt, és az is kiderült, hogy a bolygónak rendkívül ritka légköre és saját mágneses tere van.
Ezután több mint három évtizedet kellett várni a következő látogatóra. A NASA MESSENGER 2011-ben állt Merkúr körüli pályára, és négy éven keresztül vizsgálta a bolygót. Ennek köszönhetően először sikerült feltérképezni a teljes felszínét, a küldetés végén pedig a szonda alig 25 kilométerre is megközelítette azt. A MESSENGER azonban legalább annyi új kérdést vetett fel, mint amennyit megválaszolt.
A Merkúr több szempontból is különös bolygónak bizonyult. A MESSENGER például világos, meredek falú mélyedéseket fedezett fel a felszínén, amelyeket a kutatók „hollows”, vagyis üregek néven emlegetnek. A szonda olyan illékony elemeket is talált a felszínen, amelyekből a vártnál jóval több van jelen, miközben a bolygó mágneses terének középpontja feltűnően eltolódik a Merkúr magjához képest. Még az sem teljesen világos, pontosan hogyan alakult ki a bolygó. A MESSENGER pályája ráadásul nem tette lehetővé, hogy a déli féltekéről ugyanolyan részletes felvételeket készítsen, mint az északiról. Éppen ezekre a kérdésekre kereshet választ a BepiColombo.
A küldetés egyik egysége az Európai Űrügynökség Mercury Planetary Orbitere, röviden MPO. A 11 tudományos műszerrel felszerelt szonda elsősorban magára a Merkúrra koncentrál majd. Feltérképezi a felszínt, megvizsgálja a kéreg ásványi összetételét és a bolygó gravitációs terét, valamint közelebbről szemügyre veszi a különös mélyedéseket és a vulkáni eredetű képződményeket. Azt is vizsgálja majd, hogyan hat a Merkúrra a Napból folyamatosan érkező töltött részecskék árama.
A Japán Űrügynökség Mio nevű szondája ezzel szemben elsősorban a bolygó környezetére összpontosít. A Merkúr magnetoszféráját, rendkívül ritka légkörét és a környezetében található port fogja tanulmányozni.
Különösen izgalmas, hogy mindkét űreszköz képes lesz mérni a bolygó mágneses terét. Így a kutatók egyszerre két különböző helyről kaphatnak adatokat, ami jóval részletesebb képet adhat annak működéséről.
A kutatók egyik legizgalmasabb célpontja a bolygó déli pólusa lesz. Bár a Merkúr rendkívül közel kering a Naphoz, mély sarki krátereinek egyes részeit soha nem éri közvetlen napfény. Ezekben az állandóan árnyékos területeken akár vízjég is rejtőzhet. A BepiColombo részletesebb déli megfigyelései azért is fontosak, mert a MESSENGER adatai sokkal pontosabb képet adtak az északi féltekéről.
Az MPO emellett olyan technológiával vizsgálhatja majd a felszín ásványait és elemeit, amelyre elődje még nem volt képes. Ezek az eredmények nemcsak a Merkúr történetét segíthetnek rekonstruálni: a bolygó összetételének megértése ahhoz is közelebb vihet bennünket, hogy pontosabb képet kapjunk az egész Naprendszer kialakulásáról.
A BepiColombo hosszú útja tehát lassan véget ér, a küldetés legizgalmasabb része azonban még csak most kezdődik. Ha minden a tervek szerint halad, 2027 áprilisától a Merkúr két új megfigyelője olyan részletességgel vizsgálhatja a bolygót, amire korábban még nem volt példa.
Olvasd el ezt is!