Akár 40 atombomba is eltűnhetett, és ma sem tudni, hol vannak
A hidegháború évtizedeiben az Egyesült Államok és a Szovjetunió hatalmas nukleáris arzenált épített ki, a fegyvereket pedig rendszeresen szállították repülőgépeken és tengeralattjárókon. A rendszer azonban korántsem volt hibátlan: több nukleáris fegyver balesetek során eltűnt, és néhányat több mint fél évszázaddal később sem sikerült megtalálni.
A nukleáris fegyverekkel kapcsolatos súlyos balesetekre az amerikai hadsereg a „Broken Arrow” kifejezést használja. Ide tartozhat egy fegyver elvesztése, sérülése vagy véletlen detonációja is, amennyiben az eset nem háborús cselekmény. Jeffrey Lewis nukleáris fegyverkezési szakértő a BBC-nek nyilatkozva azt állította, hogy leginkább az amerikai eseteket ismerjük, miközben Oroszország, Kína, Franciaország és az Egyesült Királyság történetéről jóval kevesebb információ hozzáférhető.
Az Egyesült Államokhoz három olyan hidegháborús esetet szoktak kötni, amelyben nukleáris fegyver vagy annak egyes részei nem kerültek elő teljesen. Az egyik 1958 februárjában tűnt el Georgia partjainál, amikor egy B-47-es bombázó egy kiképzési repülés közben összeütközött egy másik géppel, ezért a pilóta a biztonságosabb kényszerleszállás érdekében a Wassaw Sound vizébe dobta a fedélzeten lévő Mark 15-ös termonukleáris bombát.
A több mint háromtonnás fegyvert közel tíz héten keresztül keresték, eredménytelenül. Ma úgy gondolják, hogy Tybee Island közelében, nagyjából 1,5-4,5 méternyi üledék alatt lehet. A bomba pontos állapotáról sincsenek teljesen meggyőződve. Egy korabeli dokumentum szerint a plutóniumot tartalmazó nukleáris kapszula nem volt benne, egy későbbi irat viszont fegyverként hivatkozott rá. Az amerikai légierő végül arra jutott, hogy a kiemelés nagyobb veszélyt jelenthet, mint ha érintetlenül hagyják.
Hasonlóan különös baleset történt 1965 decemberében a USS Ticonderoga repülőgép-hordozón. Egy A-4E Skyhawk vadászbombázót B43-as termonukleáris bombával a fedélzetén mozgattak egy hajón, amikor a gép lecsúszott a fedélzetről. A pilóta, a repülőgép és a fegyver együtt merült el a Fülöp-tengerben. A roncs a feltételezések szerint nagyjából 4900 méteres mélységben rejtőzhet. Az esetet éveken át titokban tartották. A harmadik amerikai eset 1968-ban Grönlandon történt. Egy nukleáris fegyvereket szállító B-52-es fedélzetén tűz ütött ki a Thule légibázis közelében. A személyzet katapultált, a gép pedig lezuhant. A fedélzeten lévő fegyverek hagyományos robbanótöltete felrobbant, a detonáció pedig radioaktív plutóniumot szórt szét a környéken. Bár a maradványok jelentős részét összegyűjtötték, az egyik B28-as bomba második fokozatának egy részét nem sikerült azonosítani.
A hidegháborús nukleáris balesetek történetének egyik legismertebb esete mégsem ezekhez, hanem a spanyolországi Palomareshez kötődik. 1966 januárjában egy B-52-es bombázó és egy légi utántöltő repülőgép ütközött össze, és négy B28-as hidrogénbomba zuhant le. Hármat gyorsan megtaláltak a szárazföldön, a negyedik viszont a Földközi-tengerbe esett.
A keresők csak hetek múlva találták meg 869 méteres mélységben. A bombához tartozó ejtőernyő megnehezítette a kiemelést, az első próbálkozás közben pedig a fegyver visszazuhant a tengerfenékre. Végül egy távirányítású tengeralattjáró segítségével sikerült felszínre hozni.
A Szovjetuniónak is akadnak nukleáris fegyverei a tengerben. 1968-ban például a K-129-es tengeralattjáró három nukleáris rakétával együtt süllyedt el a Csendes-óceánban. Az Egyesült Államok később titkos műveletet indított a roncs kiemelésére. A Howard Hughes nevével elfedett Project Azorian során egy hatalmas szerkezettel próbálták felemelni a tengeralattjárót, amely azonban mentés közben széttört és visszazuhant a mélybe.
1970-ben a K-8 szovjet tengeralattjáró is elsüllyedt a Vizcayai-öbölben négy nukleáris torpedóval, 1989-ben pedig a Komszomolec veszett el két nukleáris torpedóval a Norvég-tenger mélyén. Bár ezeknek a roncsoknak a helyét ismerik, olyan mélységben fekszenek, hogy a fegyverek gyakorlatilag hozzáférhetetlenek.
Az elveszett bombák ugyanakkor jóval kisebb veszélyt jelentenek, mint elsőre gondolnánk. Egy nukleáris robbanáshoz nagyon pontosan összehangolt folyamat szükséges, ezért attól, hogy egy bomba lezuhan vagy megsérül, még nem indul el automatikusan a nukleáris láncreakció. Az Egyesült Államok által nyilvántartott Broken Arrow-balesetek egyikében sem következett be véletlen nukleáris detonáció. Radioaktív szennyezésre viszont akadt példa, Palomares ennek egyik legismertebb esete.
A fegyverek megtalálása ma már inkább technikai problémát jelent. A több ezer méter mélyen fekvő tárgyaknak nincs olyan jeladójuk, mint a modern repülőgépek fekete dobozainak, radioaktív jelük pedig csak kis távolságból észlelhető. Emiatt könnyen lehet, hogy a hidegháború néhány elveszett nukleáris fegyvere végleg a tengerfenéken marad.
Olvasd el ezt is!