Ezért lakható ma Hirosima és Nagaszaki, miközben Csernobil környéke üres
Hirosima, Nagaszaki és Csernobil neve egyaránt összeforrt a nukleáris pusztítással, a következmények mégis egészen másképp alakultak. A két japán város ma újra sűrűn lakott, Csernobil környéke viszont évtizedekkel a baleset után is elhagyatott. De vajon miért különböznek ennyire?
1945 augusztusában az Egyesült Államok három nap különbséggel atombombát dobott Hirosimára és Nagaszakira. A Little Boy és a Fat Man nevű fegyverek a becslések szerint összesen 129-226 ezer ember halálát okozták, az áldozatok többsége civil volt. A robbanásokat túlélők közül később sokaknál leukémiát, más daganatos betegségeket és súlyos egészségkárosodást diagnosztizáltak.
A sugárzásnak kitett várandós nőknél gyakoribbá vált a vetélés és a csecsemőhalandóság, a megszületett gyermekek körében pedig fejlődési rendellenességeket, értelmi károsodást, növekedési problémákat és emelkedett daganatkockázatot figyeltek meg.
Csernobilban ezzel szemben nem egy fegyver robbant fel. 1986. április 26-án egy hibás konstrukciójú reaktor szenvedett balesetet, amely során radioaktív anyagok jutottak a légkörbe. A szennyeződés a Szovjetunió hatalmas területeire, többek között a mai Ukrajna, Belarusz és Oroszország egyes részeire is eljutott.
A robbanásban két ember azonnal meghalt, további 28-an pedig az első három hónapban vesztették életüket akut sugárbetegségben. A következő években nagyjából 600 ezer embert regisztráltak likvidátorként, de csak kis részük kapott magas sugárdózist.
A csernobili áldozatok pontos számát nehéz meghatározni. A szovjet vezetés kezdetben elhallgatta a történteket, és a későbbi adatok is ellentmondásosak. Az ENSZ becslése szerint mintegy ötven haláleset köthető közvetlenül a balesethez, egy 2005-ös előrejelzés ugyanakkor azzal számolt, hogy hosszú távon akár négyezren is meghalhatnak a sugárzás következményei miatt.
A három eset közötti legfontosabb különbség a robbanások természetében rejlik. A Hirosimára és Nagaszakira ledobott bombák a földfelszín felett robbantak fel. Ez felerősítette a lökéshullámot és azonnali pusztítást okozott, ugyanakkor kevesebb radioaktív anyag maradt tartósan a talajban.
Csernobilban a robbanás a földfelszínen történt. Bár maga a detonáció jóval kisebb volt, hatalmas mennyiségű radioaktív anyagot juttatott a légkörbe. A reaktor darabjai és a törmelék ráadásul közvetlenül a környéken szóródott szét.
A felhasznált hasadóanyag mennyisége szintén jelentős különbséget jelentett. A Little Boy dúsított uránt használt, a Fat Man viszont plutóniumbomba volt. A csernobili RBMK-reaktor alacsonyan dúsított urán-dioxid-fűtőanyaggal működött. Ennek atommagjai neutronok hatására széthasadnak, miközben energia és további neutronok szabadulnak fel, láncreakciót indítva.
Egy atomfegyver célja, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a lehető legtöbb energiát szabadítsa fel. Ehhez viszonylag kevés urán is elegendő. Egyetlen kilogramm urán-235 körülbelül 17 kilotonna TNT energiájának megfelelő robbanást hozhat létre. A Hirosimára ledobott Little Boy 64 kilogramm uránt tartalmazott, amelynek tisztasága nagyjából 80 százalékos volt.
Egy atomreaktor ezzel szemben szabályozott, hosszú ideig fenntartható láncreakciót működtet. A szabályozórudak elnyelik a neutronok egy részét, így a hasadás alacsonyabb intenzitással folytatódik. Ehhez azonban jóval nagyobb mennyiségű üzemanyagra van szükség: a csernobili reaktor körülbelül 180 tonna nukleáris fűtőanyagot tartalmazott.
A reaktor működése közben ráadásul erősen radioaktív melléktermékek is keletkeznek. Ezek között különösen veszélyesek voltak a radioaktív jód- és céziumizotópok. A grafit nem radioaktív melléktermék, hanem a reaktor moderátora volt, égése azonban hozzájárult a radioaktív anyagok kijutásához.
Normál körülmények között a kiégett fűtőelemeket eltávolítják és biztonságos tárolóba helyezik, amíg újra nem hasznosítják vagy végleg el nem temetik őket. Csernobilban azonban a robbanás ezeket az anyagokat is szétszórta a környezetben.
A radioaktív melléktermékek egy része hosszú felezési idővel rendelkezik, ezért évtizedeken át veszélyes maradhat. Ez a tartós szennyezés magyarázza, miért vált Hirosima és Nagaszaki ismét lakhatóvá, miközben Csernobil környékén még ma is kockázatos a hosszú távú emberi jelenlét. Az állat- és növényvilág ellenben meglepően jól alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez.
Olvasd el ezt is!