Az Atractaspis andersonii Omán déli részén, a Dhofar-hegységben, valamint Jemenben és Szaúd-Arábia délnyugati részén fordul elő. Testfelépítése jól alkalmazkodott a föld alatti életmódhoz. Feje és szeme kicsi, pikkelyei simák, idejének nagy részét pedig a talajban tölti. Általában 60-70 centiméter hosszú, de ennél nagyobbra is megnőhet, és száraz, de növényzettel is borított területeken él.
A kígyók méregfogai fajonként eltérően helyezkedhetnek el. Van, amelyiknél a száj elülső részén rögzülnek, másoknál hátrébb találhatók. A viperák hosszú méregfogai például csukott szájban hátrahajlanak, támadáskor pedig előrefordulnak. Az Atractaspis nemzetség tagjainál azonban egészen más felépítés alakult ki. Hosszú méregfogaik a száj elülső részén találhatók, és oldalirányban kifordíthatók.
Ez az anatómiai megoldás feltehetően a föld alatti vadászathoz alkalmazkodott. A szűk járatokban nincs sok hely arra, hogy az állat szélesre nyissa a száját, az oldalra kifordítható méregfog azonban ilyen környezetben is hatékony támadást tesz lehetővé.
Ez a sajátos fogazat a kígyó befogását is megnehezíti: míg más fajoknál a fej mögötti rögzítés biztonságosabb fogást jelenthet, az Atractaspis esetében ez sem nyújt teljes védelmet. Az oldalra kifordítható méregfog ugyanis ebből a helyzetből is elérheti a kezet.
Az Atractaspis andersonii mérgének emberre gyakorolt hatásáról kevés klinikai adat áll rendelkezésre, ezért a tünetekről főként más Atractaspis fajok dokumentált esetei alapján vannak ismereteink. A méreg rövid időn belül fájdalmat, duzzanatot és a bőr elszíneződését okozhatja, súlyosabb esetben pedig szövetelhalás is kialakulhat.
Az Atractaspis fajok mérge a szív- és érrendszer működésére is hatással lehet. Korábban koszorúérgörcsöt és más súlyos keringési problémákat is dokumentáltak, ezért egy ilyen marás minden esetben sürgős orvosi ellátást igényel. Az Atractaspis fajok mérgével szemben jelenleg nincs specifikus ellenméreg.
(Belső kép: Adrien Jailloux/Wikimedia Commons)
Olvasd el ezt is!