5 vagy 500 ezer év: meddig éltek a dinoszauruszok az aszteroidabecsapódás után?
A késő kréta idején a dinoszauruszok minden kontinensen jelen voltak, és a becslések szerint több mint ezer faj élhetett egyszerre a bolygón. Épp emiatt nehéz elképzelni, hogy az őket kipusztító aszteroida egyszerre végzett mindegyikükkel. A tudósok szerint nem az a kérdés, hogy a becsapódás okozta-e a végüket, hanem az, hogy mindez milyen gyorsan következett be.
Körülbelül 66 millió évvel ezelőtt egy hegy méretű aszteroida csapódott a Földbe a mai Mexikó területén, a Yucatán-félszigetnél. A becsapódás erejét a szakértők a hirosimai atomtöltetek milliárdjaihoz hasonlítják, az esemény pedig elindította azt a tömeges kihalást, amelyet a kréta időszak végéhez kötünk. A becslések szerint a korabeli fajok nagyjából háromnegyede eltűnt, ami a repülni képtelen dinoszauruszokat érintette a leglátványosabban.
A legtöbb elképzelés ma is azt tartja valószínűnek, hogy a pusztulás nem volt teljesen azonnali, ugyanakkor a dinoszauruszok többsége nagyon gyorsan kihalhatott. A becsapódást követő első 24 óra önmagában is halálos volt sok helyen: extrém hőhatás, kiterjedt erdőtüzek, lökéshullámok, földrengések és cunamik sújtották a bolygót. Az ütközés után a legveszélyesebb nem az volt, ami a felszínen történt, hanem az, ami a légkörben. Hatalmas mennyiségű, rendkívül forró anyag került a magasba, ami egy ideig a Nap felszínénél is forróbb lehetett. Amikor ennek egy része visszahullott, forróságot okozott a légkörben, és világszerte tüzeket indíthatott el, ami nagyjából az erdők 70 százalékát érinthette. Ebben a helyzetben az élőlényeknek nem kellett közvetlenül a kráter közelében lenniük ahhoz, hogy végzetes hőhatás érje őket.
Mindezzel együtt felmerül, hogy maradhattak túlélők, különösen a mocsaras vidékeken, a sűrű és nedves erdőkben, valamint a magasabb földrajzi szélességi fokokon. Ha ezeken a területeken valóban életben maradt néhány dinoszaurusz, akkor nagyobb eséllyel kisebb fajok tagjai vagy fiatal egyedek lehettek, nem pedig a legnagyobb testű állatok.
A tüzekből és a becsapódásból származó por, korom és részecskék elhomályosíthatták az eget, tartósan csökkentve a napfényt. Ennek eredményeképp a globális átlaghőmérséklet akár 20 fokkal is zuhanhatott, és hosszabb ideig tartó sötétség alakulhatott ki. Ez a helyzet az ökoszisztéma alapját vágta el: a növényvilág jelentős része elhalt a fény hiányában, a tápláléklánc pedig gyorsan szétesett.
Több, egymásnak ellentmondó elmélet is létezik a becsapódás utáni időszakot illetően: egy modell szerint az ütközés után még 15 évig éltek a Földön dinoszauruszok, kisebb csoportokban. Más elképzelések évezredekről beszélnek, de a legmerészebb felvetés még ennél is tovább megy, és azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a dinók egymillió évvel a becsapódás után sem pusztultak ki teljesen.
Olvasd el ezt is!