Egy olasz séf szerint ezek Itália legjobb és legrosszabb desszertjei
Olaszországtól kaptuk a reneszánsz remekműveit, a gyors sportautókat, valamint a rádió és a telefon történetének fontos fejezeteit, sokan mégis a konyhájáért vagyunk a leghálásabbak. A pizza és a tészta mellett az olasz desszertek is külön világot alkotnak. Egy itáliai séf most elárulta, mely édességeket tartja igazán kiválónak, és melyek okoznak számára csalódást.
Az olaszoknál a desszert jóval több egy étkezés végén felszolgált édes fogásnál. A legjobb változatokban a keserű kávé, az édes ricotta, a citrusok, a ropogós tészta és a selymes krémek kiegyensúlyozzák egymást. Vincenzo séf értékelésében az ízek harmóniája mellett az állag és a frissesség is sokat nyomott a latban. A legkevesebb lelkesedéssel a cassata sicilianáról beszélt. A piskótából, ricottából és csokoládédarabokból készülő szicíliai süteményt zöld marcipán és kandírozott gyümölcsök borítják. Látványos desszert, édessége azonban szerinte könnyen túlzóvá válhat, egy vékony szelet pedig bőven elég belőle.
A cantucci megítélése már inkább az elkészítésen múlik. A toszkán mandulás keksz önmagában meglehetősen kemény, ezért hagyományosan Vin Santo desszertborba mártják. A gondosan sütött, kissé puhább változatokat Vincenzo kedveli, a szárazabb darabokat viszont már kevésbé. A torta della nonna omlós tésztából, citromos krémből, fenyőmagból és porcukorból áll. Otthonos, megnyugtató sütemény, ám a séf szerint hiányzik belőle az a karakter, amely igazán emlékezetessé tenné.
A panettone és a pandoro esetében szinte minden a minőségen múlik. Egy kézműves változat vajasan puha, levegős és illatos lehet, az átlagos bolti kalács azonban könnyen száraz marad. A kettő között Vincenzo szerint óriási a különbség. A panna cotta már az olasz cukrászat elegánsabb oldalát képviseli. A főzött tejszínből készülő desszert akkor jó, ha kiborítva finoman remeg, és nem válik gumissá a túl sok zselatintól. Egy savanykás bogyósgyümölcs-öntet jól ellensúlyozza a krém édességét.
Jóval megosztóbb a zuppa inglese, amely Alchermes likőrrel átitatott piskótából, vaníliás krémből és csokoládés rétegekből készül. A puha állag és a gyógynövényes ital íze nem mindenkinek tetszik, Vincenzo mégis kedveli ezt a hagyományos desszertet. A profiterole gondos elkészítéssel akár a legjobbak közé is kerülhet. Az olasz változatban az égetett tésztagolyókat Chantilly-krémmel vagy cukrászkrémmel töltik meg, majd sötét csokoládéval borítják. A séf szerint a valóban jól sikerült profiterole ritka, de akkor szinte verhetetlen.
Nápoly híres rumos süteménye, a babà al rum szintén a kedvencei közé tartozik. A könnyű tésztát édes rumos sziruppal itatják át, így minden falat puha és szaftos lesz. A legjobbak között említi a sfogliatellát is. A hajszálvékony tésztarétegek sütés közben ropogósra nyílnak, belül pedig búzadarából, ricottából és kandírozott citrusokból készült töltelék rejtőzik. Elkészítése időigényes, harapáskor morzsák borítanak be mindent, ám a séf szerint éppen ettől annyira élvezetes.
A cannolónál a frissesség dönt: a ropogós szicíliai tésztahengert csak közvetlenül fogyasztás előtt szabad megtölteni édes ricottakrémmel. A cukrászdák kirakatában régóta várakozó darabok gyorsan felpuhulnak, ezért Vincenzo ezeket inkább otthagyná. A kedvence mégis a tiramisu. Az eszpresszó keserűsége, a mascarpone krémessége, a tojássárgája gazdagsága és a kakaópor enyhén fanyar íze szerinte tökéletes egyensúlyt alkot. Az eredeti változathoz mascarpone, tojás, cukor, kávé és savoiardi babapiskóta kell, tejszín viszont nem kerül bele. Vincenzo számára éppen a tiramisu mutatja meg legjobban, mit tud az olasz cukrászat néhány egyszerű alapanyagból és pontos arányokból kihozni.
Olvasd el ezt is!