Hogyan került a fagyi a tölcsérbe? A nyár ikonikus édességének története
Nehéz elképzelni a nyarat úgy, hogy a fagylalt ne egy ropogós ostyatölcsér tetején egyensúlyozzon. Pedig ez a ma már magától értetődő párosítás meglepően hosszú úton alakult ki, és valószínűleg nem is egyetlen leleményes árusnak köszönhetjük. A fagylalttölcsér történetében piszkos poharak, olasz bevándorlók, egy világkiállítás és jó néhány per is fontos szerepet játszott.
A 19. században az utcai fagylaltárusok gyakran apró üvegpoharakban kínálták az édességet. A brit városokban elterjedt úgynevezett penny lick poharakat azonban sokszor mosás nélkül adták tovább a következő vásárlónak. A fagylalt így ugyan olcsó és népszerű volt, a tálalása viszont finoman szólva sem felelt meg a mai higiéniai elvárásoknak.
Az árusok ezért olyan megoldást kerestek, amelyhez nem kellett se tányér, se kanál, és mosogatni sem kellett utána. Az 1870-es évektől olasz bevándorlók papírba csomagolt fagylaltszeleteket árultak Londonban, később pedig megjelentek az ostyalapok közé szorított változatok és az ehető fagylaltospoharak is.
Ahogy a Serous Eats is írja, az egyik fontos újítást Antonio Valvona nevéhez kötik, aki 1901-ben szabadalmaztatott egy olyan sütőformát, amellyel keksztésztából fagylaltospoharakat lehetett készíteni. Nem sokkal később a New Yorkban élő Frank Marchionyval kezdte gyártani az ehető edényeket, amelyek gyorsan népszerűvé váltak az utcai árusok körében.
A ma ismert tölcsér igazi karrierje azonban az 1904-es St. Louis-i világkiállításon indult el. A rendezvényen bizonyíthatóan árultak fagylalttal töltött, hegyes ostyatölcséreket, amelyeket korabeli fényképek és beszámolók is megörökítettek. Azt azonban máig nem sikerült tisztázni, hogy ki készítette az elsőt.
A legismertebb történet szerint egy fagylaltárus kifogyott a poharakból, mire a mellette dolgozó ostyasütő gyorsan feltekert egy még meleg tésztalapot. A fagyi belekerült, a tölcsér pedig megszületett. A jelenet szinte túl tökéletes ahhoz, hogy igaz legyen, és valószínűleg valóban inkább legenda: a történet csak évekkel később jelent meg, ráadásul több különböző árust is megneveztek feltalálóként.
Az viszont biztos, hogy a világkiállítás hatalmas divatot csinált a tölcséres fagyiból. Rövid időn belül amerikai vásárokon, vidámparkokban és tengerparti üdülőhelyeken is felbukkant, miközben a gyártók egyre hevesebben vitatkoztak azon, kié az ötlet. A szabadalmi perek végül 1914-ben zárultak le, amikor egy bíróság kimondta, hogy senki sem sajátíthatja ki magának a fagylalttölcsér teljes gyártását.
Olvasd el ezt is!