Nem minden étrend-kiegészítő hasznos időskorban – ezt érdemes tudni

Az étrend-kiegészítőket gyakran úgy hirdetik, mintha egyszerű megoldást kínálnának az energiaszint növelésére, az immunrendszer támogatására, az agy egészségének védelmére vagy akár a hosszabb életre. Ez a kép azonban könnyen félrevezető lehet. Megfelelő táplálkozás mellett, illetve igazolt hiányállapot nélkül sok készítménytől nem érdemes mérhető előnyt várni. Sőt, bizonyos vitaminok és ásványi anyagok nagy dózisban akár kellemetlen mellékhatásokat vagy mérgezést is okozhatnak.

Idősebb korban a helyzet árnyaltabb. Az étvágy csökkenhet, a fogászati problémák, a rosszul illeszkedő fogsor vagy az ínybetegségek beszűkíthetik az étrendet, miközben a krónikus betegségek és egyes gyógyszerek a tápanyagok felszívódását és hasznosulását is befolyásolhatják. Gyakori az is, hogy az idősek kevesebbet esznek, könnyebb, puhább ételekre váltanak, és a napi étrend lassan levesből, pirítósból, teából vagy kisebb falatokból áll össze. Ezek ugyan eltelíthetnek, de nem feltétlenül biztosítanak elég fehérjét, vitamint és ásványi anyagot.

A szakértők szerint ezért nem az a kérdés, hogy az étrend-kiegészítők általában hasznosak-e, hanem az, hogy az adott személynél fennáll-e hiány, mi okozza azt, és valóban pótlással lehet-e a legbiztonságosabban kezelni. A B12-vitamin jó példa erre. Hiánya idősebb korban gyakoribb lehet, részben azért, mert a gyomorsavtermelés csökkenése ronthatja az ételekben kötött formában jelen lévő B12-vitamin felszabadulását. Az alacsony B12-vitaminszint vérszegénységet, fáradtságot, idegrendszeri tüneteket, zsibbadást, néha memóriazavarokat vagy zavartságot is okozhat. Bizonyos gyógyszerek, például a metformin és a protonpumpagátlók tovább növelhetik a kockázatot.

A folát szintén lényeges, mert szerepet játszik a vörösvértestek képződésében és a DNS előállításában. Alacsony szintje emelheti a homocisztein nevű vérmarkert, amelyet kutatások összefüggésbe hoztak a szív- és érrendszeri betegségekkel, valamint a kognitív hanyatlással. Ez önmagában nem bizonyítja, hogy a folátpótlás ezeket megelőzi, de bizonyos csoportoknál, például alacsony folát- vagy B12-vitaminszint, magas homocisztein vagy enyhe kognitív zavar esetén hasznos lehet. Fontos ugyanakkor, hogy B12-vitaminhiány gyanúja esetén ne csak a folátot pótoljuk, mert bár javíthatja a vérképet, az idegrendszer közben tovább károsodhat.

A D-vitamin-hiány is gyakori lehet azoknál, akik keveset tartózkodnak napon, nehezebben mozognak vagy kevesebb D-vitaminban gazdag ételt fogyasztanak. A pótlás indokolt lehet igazoltan alacsony D-vitamin-szint, kevés napfény, csontritkulás vagy magas töréskockázat esetén, orvosi mérlegelés alapján. A nagyobb adagok azonban itt sem jelentenek automatikusan jobb megoldást: egy nagy vizsgálat például nem talált jelentős töréskockázat-csökkenést általánosan egészséges középkorú és idősebb felnőtteknél, akiket nem kifejezetten D-vitamin-hiány alapján válogattak be.

A kalcium és a magnézium fontos a csontok, az izmok és az idegrendszer működése szempontjából, de lehetőség szerint elsősorban ételekből érdemes fedezni a szükségletet. Kiegészítőre akkor lehet szükség, ha az étrend nem fedezi az igényt, vagy csontritkulás áll fenn. A magnéziumot gyakran ajánlják alváshoz, de a rutinszerű alkalmazását álmatlanság ellen jelenleg csak korlátozott bizonyíték támasztja alá.

A multivitaminok azoknál lehetnek hasznosak, akik nagyon keveset esznek, vagy étrendjük kevésbé változatos. Nem érdemes azonban általános biztosítékként kezelni őket, mert a jelenlegi bizonyítékok alapján nem tekinthetők az élettartam-növelés vagy a betegségek megelőzésének megbízható eszközének.

Az időskori táplálkozás egyik leginkább alulértékelt eleme a fehérje. Sok idősebb személy túl keveset fogyaszt belőle, vagy kerüli a húsokat, halat, tojást, tejtermékeket, hüvelyeseket. Az alacsony fehérjebevitel hozzájárulhat a szarkopéniához, vagyis az életkorral járó izomtömeg- és izomerő-vesztéshez, ami növeli az esések, a törékenység és az önállóságvesztés kockázatát. Szakértői ajánlások szerint egészséges idősebb felnőtteknél naponta nagyjából 1,0–1,2 gramm fehérje javasolt testtömeg-kilogrammonként. Betegség, gyengeség vagy felépülés idején ennél többre is szükség lehet, kivéve, ha valakinek például vesebetegség miatt korlátoznia kell a fehérjebevitelt.

Ahogy a ScienceAlert is írja, a túlzásba vitt kiegészítés ugyanakkor rendkívül kockázatos. A nagy dózisú D- vagy A-vitamin mérgezést okozhat, vasat pedig igazolt hiány nélkül nem tanácsos szedni, hacsak orvos nem javasolja. Egyes készítmények gyógyszerekkel is kölcsönhatásba léphetnek, bizonyos nagy dózisú antioxidánsokat, például a béta-karotint és az E-vitamint nem ajánlják általános megelőzési célra.

A jelenlegi bizonyítékok nem támasztják alá, hogy minden idősebb felnőttnek automatikusan étrend-kiegészítőket kellene szednie. Célzottan azonban a D-vitamin, a B12-vitamin, a folát, egyes esetekben a multivitamin vagy a fehérjekiegészítő valóban segíthet, ha hiány vagy alacsony bevitel áll fenn. Az egészséges öregedés alapja továbbra is a kiegyensúlyozott étrend, az izomerősítő mozgás, a megfelelő alvás és a társas kapcsolatok fenntartása.