A leletet még az 1970-es években fedezték fel egy görögországi barlangban. Korából kiindulva eleinte neandervölgyi ember maradványának tartották, későbbi vizsgálatok azonban arra jutottak, hogy a koponya a Homo sapienshez tartozhat. Ha ez az értelmezés helyes, fajunk már 210 ezer évvel ezelőtt jelen volt Európában.
Ez első látásra nehezen egyeztethető össze azokkal a genetikai vizsgálatokkal, amelyek a ma élő emberek őseinek nagy afrikai kivándorlását nagyjából 50-60 ezer évvel ezelőttre teszik. A két adat azonban nem feltétlenül mond ellent egymásnak.
Korábbról is ismertek Afrikán kívüli Homo sapiens-maradványok. A mai Izrael területén például 80-120 ezer éves leleteket találtak, a görög koponya azonban ennél is korábbi jelenlétre utal. Ez alapján az emberiség terjeszkedése valószínűleg nem egyetlen nagy kivándorlással kezdődött.
A kutatások egy másik kérdést is felvetnek. Miért tűntek el ezek a korai csoportok, miközben a később Afrikából elinduló népességek sikeresen benépesítették Eurázsiát? Az egyik elképzelés szerint körülbelül 70 ezer éve az emberek egyre változatosabb, nehezebben lakható környezetekhez alkalmazkodtak, miközben a közösségek közötti tudás- és technológiacsere is erősödhetett. Más kutatók a népesség méretét, az éghajlatot vagy akár a véletlent tartják fontosabb tényezőnek.
A Homo sapiens története Afrikán belül is összetettebb lehet annál, mint ahogy korábban elképzelték. A marokkói Jebel Irhoud lelőhelyről előkerült, mintegy 315 ezer éves fosszíliák arra utalnak, hogy fajunk korai képviselői már ekkor jelen voltak a kontinensen. Anatómiai jegyeik azonban még nem teljesen egyeztek a ma élő emberekével, ami azt sugallja, hogy a modern ember kialakulása hosszabb folyamat eredménye lehetett.
Egyre több kutató számol azzal is, hogy a Homo sapiens nem egyetlen afrikai régióból indult ki. A pán-afrikai modell szerint több, egymástól időnként elszigetelődő, majd újra kapcsolatba kerülő populáció járulhatott hozzá fajunk kialakulásához. Ezek a csoportok géneket, technológiákat és viselkedési mintákat cserélhettek egymással, miközben különböző környezetekhez alkalmazkodtak.
A Homo sapiens Eurázsiában más emberfélékkel is keveredett, ami tovább bonyolítja a kivándorlásról kialakult képet. A ma élő emberek genomjában neandervölgyi, egyes népességeknél pedig gyenyiszovai eredetű DNS is kimutatható. Ezért az Afrikából való kivándorlást ma már nem egyetlen, teljesen elszigetelt eseményként, hanem több hullámból és keveredésből álló folyamatként értelmezik.
A 210 ezer éves görög lelet így nem azt jelenti, hogy az Afrikából kiinduló eredet elmélete megdőlt. Inkább arra utal, hogy fajunk terjeszkedése hosszabb és összetettebb folyamat lehetett, több sikertelen vándorlási hullámmal, mielőtt őseink tartósan megvetették volna a lábukat Afrikán kívül.
Olvasd el ezt is!