Ezért haltak ki a neandervölgyiek? Egy új tanulmány merész teóriával állt elő

A Montreali Egyetem kutatói régészeti és néprajzi adatokat tápláltak olyan számítógépes modellekbe, amelyeket eredetileg növény- és állatfajok elterjedésének vizsgálatára használnak. A módszert ezúttal őskori embercsoportok európai térbeli elhelyezkedésének feltérképezésére alakították át. A kutatás a 60 ezer és 35 ezer évvel ezelőtti időszakot vizsgálta, vagyis azt a korszakot, amikor jelentős éghajlati változások zajlottak, a Homo sapiens egyre nagyobb területeken jelent meg Eurázsiában, a neandervölgyiek pedig végül eltűntek – írja az IFLScience.

– magyarázta Ariane Burke, a Montreali Egyetem antropológus-professzora. A kutató szerint ezek az adatok például azt mutatják, hogy egy 25–50 főből álló, évszakosan vándorló helyi csoport éves területe nagyjából 2500 négyzetkilométer lehetett, miközben kapcsolatot tartott más közösségekkel is.

A tanulmány egyik fontos következtetése, hogy a klímaváltozás és a Homo sapiens-szel való közvetlen versengés önmagában nem magyarázza meg teljesen a neandervölgyiek eltűnését. A kutatók szerint a különbséget az jelenthette, hogy a mai ember olyan területeken élt, amelyek jobban összekapcsolódtak egymással. Ezek a kapcsolati hálók gyakran déli, tengerparti útvonalak mentén húzódtak, így a csoportok elég közel maradhattak egymáshoz ahhoz, hogy információt, erőforrásokat és segítséget cseréljenek.

– fogalmazott Burke. Mint mondta, lehetővé tették az információcserét az erőforrásokról és az állatok vándorlásáról, segítették a partnerségek kialakítását, válság idején pedig átmeneti hozzáférést biztosítottak más csoportok területeihez. Egy szélsőségesebb időszakban ez döntő előnyt jelenthetett: aki több közösséggel állt kapcsolatban, könnyebben talált élelmet, menedéket és új lehetőségeket.

A neandervölgyiek ezzel szemben a modell alapján elszórtabban és elszigeteltebben élhettek. A tanulmány arra is rámutat, hogy a stressz alatt álló európai neandervölgyi populáció két nagyobb részre szakadhatott: egy nyugati és egy keleti csoportra. Kelet-Európában a közösségek kevésbé kapcsolódtak egymáshoz, és a kutatók szerint ezek tűntek el először. Az Ibériai-félszigeten élő neandervölgyiek viszont jobb kapcsolati helyzetben lehettek, és a Föld utolsó neandervölgyi csoportjai közé tartozhattak.

A Homo sapiens megjelenése tovább növelhette a nyomást, különösen ott, ahol a neandervölgyi közösségek már eleve sérülékenyek voltak. Burke szerint a két faj kapcsolata összetett lehetett: versengés, alkalmi keveredés és más, nehezen rekonstruálható népességdinamikai folyamatok egyaránt szerepet játszhattak benne.