A neandervölgyiek szaporodása sokkal veszélyesebb volt, mint a Homo sapiensé
A neandervölgyi ember eltűnésére máig nincs egyetlen, mindent megmagyarázó válasz, de a kutatók egyre több apró tényezőt azonosítanak, amelyek együtt végzetesnek bizonyulhattak. Az alacsony szaporodási arány régóta szerepel a lehetséges okok között, egy friss elmélet szerint pedig a neandervölgyi nők terhessége eleve nagyobb kockázattal járt.
A kutatás középpontjában két súlyos terhességi szövődmény áll: az úgynevezett terhességi toxémia és annak legsúlyosabb formája, az eclampsia. Ezek a problémák akkor alakulnak ki, amikor a méhlepény nem megfelelően ágyazódik be, így a magzat oxigén- és tápanyagellátása romlik. Az anya szervezetében eközben veszélyes vérnyomás-emelkedés léphet fel, eclampsia esetén pedig görcsrohamok is jelentkezhetnek, amelyek gyakran halálos kimenetelűek – írja az IFLScience.
A modern embernél ezek a szövődmények viszonylag ritkák, és az orvostudomány fejlődésének köszönhetően sok esetben kezelhetők. Ennek ellenére világszerte még ma is évente több tízezer anyai haláleset és több százezer magzati vagy újszülöttkori halál köthető hozzájuk. A kutatók szerint azonban a Homo sapiens esetében létezik egyfajta biológiai „biztonsági mechanizmus”, amely sok esetben megakadályozza, hogy a méhlepény hibás működése életveszélyes állapotba torkolljon.
A tanulmány szerzői úgy vélik, hogy a neandervölgyiek esetében ez a védelem hiányozhatott. Becsléseik szerint, ha a modern embernél nem működnének ezek az evolúciós fékek, a terhességi toxémia a várandósságok akár 10–20 százalékát is érinthetné, míg az eclampsia 4–5 százalékban fordulna elő. Ez önmagában elég lenne ahhoz, hogy az első terhességnél az anyák körülbelül 4 százaléka életét veszítse, ami nagyságrendekkel súlyosabb veszteséget jelentene, mint a ma vezető anyai haláloknak számító szülés utáni vérzés.
A genetikai adatok alapján a neandervölgyi emberek több szempontból is sérülékenyebbek lehettek. Egyes génváltozataik hajlamosíthattak a magas vérnyomásra, míg mások a magzat és az anya immunrendszere közötti finom egyensúlyt boríthatták fel, növelve a kockázatos méhlepény-beágyazódás esélyét. Ezek a tényezők együtt jelentősen megemelhették a terhesség alatti halálozás arányát.
A helyzet tovább romolhatott akkor, amikor a neandervölgyiek kapcsolatba kerültek a modern emberrel, és megindult a keveredés a két faj között. A kutatók felvetik, hogy bizonyos, az oxigénszállítást szabályozó gének eltérései miatt az anya és a magzat közötti biológiai összehangoltság megbomolhatott. Ez az úgynevezett genetikai inkompatibilitás újabb terhességi komplikációkat idézhetett elő, éppen abban az időszakban, amikor a neandervölgyi populációk amúgy is hanyatlásnak indultak.
A kutatás a Journal of Reproductive Immunology című folyóiratban jelent meg.
Olvasd el ezt is!