A tudósok szerint itt keveredtek utoljára az emberek a neandervölgyiekkel

Az eddig is ismert volt, hogy a két faj közötti keveredés nyomot hagyott a DNS-ünkben, most azonban egy új tanulmány még egy lépéssel közelebb visz ahhoz, hogy térben is pontosan beazonosítsuk, hol történhettek ezek az ősi találkozások. Az IFL Science emlékeztet, hogy a korábbi kutatások szerint az első keveredés mintegy 250–200 ezer évvel ezelőtt történt, majd egy második alkalomra került sor 120–100 ezer évvel ezelőtt, végül a harmadik – és jelenlegi ismereteink szerint utolsó – genetikai érintkezés 60–50 ezer évvel ezelőtt zajlott le.

Ez utóbbi időszak különösen fontos, mert akkoriban a Homo sapiens már nagy számban kezdte benépesíteni Eurázsia területeit, miközben a neandervölgyiek is jelentős népességgel rendelkeztek, főként Európa nyugati és a Földközi-tenger körüli részein.

A kutatók azt próbálták megállapítani, hogy hol jöhetett létre az utolsó nagy találkozás a két faj között. Elemzésükhöz nemcsak a régészeti lelőhelyeket vették számításba – vagyis azokat a helyeket, ahol mindkét faj jelenlétére utaló nyomokat találtak –, hanem a paleoökológiai adatokat is, amelyekből az derül ki, hol lehettek akkoriban olyan élőhelyek, amelyek mindkét faj számára megfelelő életkörülményeket biztosítottak.

A kutatók szerint a mai Spanyolország és Portugália területét lefedő Ibériai-félsziget volt az egyik legígéretesebb helyszín: a bizonyítékok szerint itt a neandervölgyiek már régóta jelen voltak, és a Homo sapiens is megjelent ebben az időszakban. Az élőhelyek egymás közelsége, a régészeti nyomok és az időzítés mind azt sugallják, hogy valóban történhetett genetikai keveredés a térségben.

Ez a terület korábban is fontos kapu volt Afrika és Eurázsia között, és számos régészeti lelőhely tanúsítja, hogy itt több különböző emberfajta is jelen volt: Homo sapiens, neandervölgyiek, sőt más archaikus emberi populációk is. A kutatók ezt a régiót egyfajta „olvasztótégelynek” írják le a középső és késő pleisztocén idejéből.

Az adatok összesítése után a tanulmány szerzői úgy vélik, hogy mindkét régióban történhetett interakció, de a genetikai és környezeti bizonyítékok alapján Levante a legvalószínűbb helyszíne a harmadik nagy keveredési hullámnak. Itt ugyanis nemcsak a közös előfordulás valószínűsíthető, hanem az is, hogy elég hosszú ideig éltek egymás közelében ahhoz, hogy a keveredés megtörténjen.