Kannibalisztikus rítus során végeztek a rivális nőkkel és gyerekekkel 45 ezer éve a neandervölgyiek

A Goyet-barlangrendszer egyik üregében hat neandervölgyi egyén csontjait tárták fel; mindegyikük maradványain egyértelmű vágásnyomok, csonttörések és egyéb, darabolásra utaló sérülések láthatók. A csapat négy tagja felnőtt vagy serdülő nő volt, a két fiatalabb pedig egy gyermek és egy csecsemő. A kutatók szerint ez az eddigi legnagyobb, kannibalizmusra utaló neandervölgyi leletegyüttes Észak-Európában.

Izotópos vizsgálatok alapján a hat áldozat nem a barlang közelében élt, vagyis nem annak a csoportnak a tagjai voltak, amely végül elfogyasztotta őket. A kutatócsoport ezért részletesen megvizsgálta a csontok méretét és teherbírását. A mérések azt mutatták, hogy mindannyian alacsony termetű, törékenyebb testfelépítésű neandervölgyiek voltak – jóval a korabeli átlag alatt. Fizikai állapotuk arra is utal, hogy nem tettek meg nagy távolságokat életük során, vagyis nem a saját lábukon tévedtek ellenséges területre, írja az IFLScience.

A vizsgálat vezetői szerint a maradványok egyértelműen exokannibalizmusra utalnak, vagyis olyan rítusra, amelynek során a neandervölgyiek nem saját csoportjuk tagjait, hanem idegeneket áldoztak fel. A csontok alapján kifejezetten kis termetű nőket és fiatalokat választottak ki, ami tudatos ragadozó magatartásra utal – a gyengébb riválisok célzott elhurcolására és megölésére.

A 41–45 ezer évesre datált maradványok időben egybeesnek a modern ember megjelenésével Nyugat-Európában, amely jelentős versenyhelyzetet teremthetett a neandervölgyiek számára. A kutatók szerint ez a külső nyomás tovább fokozhatta a csoportok közötti erőszakot – és akár szélsőséges, kannibalisztikus rituálékhoz is vezethetett.