SibFilm/Shutterstock
augusztus 27., 2025  ●  Tudomány
Hamu és Gyémánt

Se a modern embertől, se a neandervölgyitől nem származhat ez a 300 ezer éves görögországi koponya

A görögországi lelet, amelyet még 1960-ban fedeztek fel a görögországi Petralona-barlang falához tapadva, évtizedeken át komoly vitákat váltott ki a kutatók körében: sem pontos kora, sem rendszertani besorolása nem volt egyértelmű. A legújabb vizsgálatok szerint körülbelül 300 000 éves – és sem a modern emberhez, sem a neandervölgyihez nem tartozik.

A Journal of Human Evolution című folyóiratban augusztus 14-én megjelent új tanulmány jelentős előrelépést hozott: a kutatók a koponyán található kalcit (egy gyakori barlangi ásvány) kormeghatározására olyan technikát alkalmaztak, ami a benne található urán és tórium arányát méri. Az eredmények szerint a kalcit legalább 277 000 éves, de valószínű, hogy maga a koponya ennél is régebbi – akár 300 000 éves is lehet. A lelet egy fiatal felnőtt férfitől származhat, legalábbis erre utal a koponya alakja és a fogak közepes mértékű kopása.

Ez az új becslés megerősíti a korábbi feltételezéseket, miszerint a „Petralona-ember” a pleisztocén kori Európában élt, és egy olyan emberelőd-csoporthoz tartozott, amelyet a szakértők Homo heidelbergensis néven ismernek. Ez a faj több ezer éven át élhetett párhuzamosan a neandervölgyiekkel, írja a Live Science.

A Görögországban megtalált koponya
Fotó: Nadina, CC BY-SA 3.0
Chris Stringer paleoantropológus, a tanulmány társszerzője szerint a koponya morfológiai jellemzői eltérnek mind a neandervölgyiekétől, mind a modern emberekétől.

Érdekesség, hogy egy hasonló koponyát, a zambiai Kabwe-leletet Stringer és kollégái korábban szintén körülbelül 299 000 évesre datálták. Mindkét fosszíliát a Homo heidelbergensis fajhoz sorolják, amely fontos szerepet játszhatott az emberi evolúcióban.

A modern ember és a neandervölgyi közötti kapcsolat mindig is homályos volt, de az biztos, hogy nem merült ki néhány véletlen találkozásban: a genetikai bizonyítékok szerint három jól elkülöníthető alkalommal is szorosabbra fűzték egymással a viszonyt. Az eddig is ismert volt, hogy a két faj közötti keveredés nyomot hagyott a DNS-ünkben, most azonban egy új tanulmány még egy lépéssel közelebb visz ahhoz, hogy térben is pontosan beazonosítsuk, hol történhettek ezek az ősi találkozások.

(A szövegben szereplő kép forrása: Wikimedia CommonsCC BY-SA 3.0)

Nyitókép: Illusztráció / SibFilm/Shutterstock

A legfontosabb hírekért iratkozz fel hírlevelünkre!

Hozzáférhetőségi eszközök