Bár több hollywoodi legenda is bejelentkezett a feladatra, J. D. Salinger világhírű regényét, a Zabhegyezőt mégsem sikerült eddig senkinek megfilmesítenie. Az okok az amerikai író személyiségében keresendők.
Mielőtt belemennénk abba, hogy miért nem készült soha film – és talán már nem is fog – Jerome David Salinger alkotásából, érdemes elidőznünk egy picit a regény címénél. Magyarországon a legtöbben Zabhegyezőként ismerik a könyvet, 1964-ben ugyanis ezen a néven jelent meg a mű Gyepes Judit tolmácsolásában.
2015-ben azonban Barna Imre újrafordította a regényt Rozsban a fogó címmel, ami lényegében az eredeti cím (The Catcher in the Rye) tükörfordítása. Nem csupán stilisztikai kérdésről van szó, az angol kifejezés ugyanis a könyv egyik fontos részletére utal, ráadásul további rejtett jelentésrétegekkel is bír.
Ki-ki döntse el maga, melyik változat tetszik neki jobban. Mi azért maradunk a Zabhegyező mellett, mert egyszerűen jóval többen ismerik a művet ezen a címen itthon – ami persze még változhat a jövőben.
Fotó: Profimedia/Red Dot
Salinger 1951-ben megjelent alkotása a valaha volt legnépszerűbb regények közé tartozik. Noha szinte képtelenség lenne egzakt sorrendet felállítani az elmúlt évezredek legsikeresebb kötetei között, annyi bizonyos, hogy a Zabhegyező az élmezőnyben szerepel a maga több tízmillió értékesített példányával. Általában csak olyan sikerkönyvek előzik meg a hasonló listákon, mint a Don Quijote, A kis herceg, a Tíz kicsi néger vagy éppen a Harry Potter-széria kötetei.
A felsorolt irodalmi alkotások mindegyikét filmre vitték már, némelyiket többször is.
A Zabhegyezőből azonban sosem készült mozgóképes adaptáció, pedig aligha teljesítene rosszul a mozipénztáraknál.
Ez is érdekelhet: A kis herceg írójának rejtélyes élete és halála
Természetesen sok rendező eljátszott már a gondolattal, hogy filmre vigye Holden Caulfield történetét, köztük olyan hollywoodi nagyágyúk is, mint Billy Wilder, Elia Kazan és Steven Spielberg. Befolyásos producerek sora látta meg a lehetőséget a projektben, többek között Samuel Goldwyn és Harvey Weinstein is. Olyan színészóriások vállalták volna örömmel a címszerepet, mint Jack Nicholson, Marlon Brando vagy éppen Leonardo DiCaprio.
Mindhiába. Salinger minden megkeresést visszautasított, az elvi lehetőségét is kizárta annak, hogy valaha film készüljön a Zabhegyezőből.
De vajon miért volt hajthatatlan az amerikai író?
Az egyik népszerű elmélet szerint J. D. Salinger egész egyszerűen utálta a filmeket.
A teóriát erősíti, hogy a Zabhegyező főhőse hasonlóképpen gondolkodott, ráadásul köztudott, hogy az író részben saját magáról mintázta Holden Caulfield karakterét. Holden a regény elején megemlíti bátyát, aki Hollywoodban dolgozik forgatókönyvíróként. A főhősnek megvan a véleménye testvére munkájáról:
Ha valamit utálok, hát az a mozi. Filmekről hallani sem akarok.
Salinger azonban egyáltalán nem utálta a mozgókép világát, sőt. A New Hampshire-i Cornishban található otthonához privát moziterem is tartozott, ahol az író szívesen nézett filmeket popcorn majszolása közben. Ráadásul fia, Matt a színészi pályát választotta, és nem tudni arról, hogy ezzel kiváltotta volna apja rosszallását.
Egy másik magyarázat szerint Salingert saját rossz tapasztalatai sarkallták arra, hogy elutasítsa a megkereséseket.
Uncle Wiggily in Connecticut (Ficánka bácsi Connecticutban) című elbeszélését 1949 filmre vitték My Foolish Heart címmel, de a végeredmény elborzasztotta a szerzőt és a kritikusokat egyaránt. Salinger úgy érezte, hogy a filmesek kiforgatták a novellája történetét, amely így szinte a felismerhetetlenségig eltorzult.
Bizonyára ez az élmény is hozzájárult ahhoz, hogy elzárkózott szeretett műve, a Zabhegyező megfilmesítésétől, azonban más megfontolások is vezették az írót.
És itt érkezünk el ahhoz a fontos kérdésez, amit talán már a cikk elején fel kellett volna tennünk: egyáltalán adaptálható-e mozivászonra a szokatlan stílusú regény?
Ezt is figyelmedbe ajánljuk: 5 könyv, amit ne hagyj ki, ha A háromtest-problémát sem tudtad letenni
A New York-i Central Park a Zabhegyezőben is fontos szerepet kap.
Fotó: Unsplash
A Zabhegyező, mint arra már utaltunk, egy tizenhét éves New York-i fiú, Holden Caulfield történetéről szól. Holden egy pennsylvaniai bentlakásos iskolába jár, de gyenge tanulmányai eredményei miatt kicsapják – ez már a negyedik alkalom, hogy idő előtt kell otthagynia egy iskolát. A regény lényegében a kirúgás utáni napokat mutatja be, méghozzá Holden elbeszélésében. Az egyes szám első személyben megírt történetet eleve nehéz lenne mozivászonra vinni, hiszen az olvasók a főhős gondolatmeneteit, megfigyeléseit és ábrándozásait követhetik végig.
Ráadásul azt sem mondhatnánk, hogy Holdennel hihetetlenül izgalmas dolgok történnek abban a néhány napban, ameddig nem mer a szülei színe elé kerülni. Elvonatozik New Yorkba, átél egy komikus jelenetet egy prostituálttal, találkozik egy volt barátnőjével, majd kishúgával – azonban ezek az epizódok is elsősorban Holden személyes megélése miatt érdekesek, amit mozivásznon megint csak nehéz lenne átélhetően ábrázolni.
Valójában tehát Holden karakterén áll vagy bukik egy esetleges adaptáció sikere. Ha az őt alakító színész nem elég karakteres, ha a nézők nem nyernek bepillantást a fiú sajátos gondolatvilágába, akkor a film bukásra van ítélve.
Természetesen Salinger is tisztában volt ezzel, ahogy az egy 1957-es leveléből kiderül. Az író úgy vélte, talán akkor is élvezhető lenne a mozivásznon Holden története, ha a rendezőnek nem sikerülne hitelesen ábrázolnia a fiú lelkivilágát – Salinger azonban idegenkedett egy ilyen félmegoldástól.
A hollywoodi tervek megvalósításában az sem segített, hogy az író közismerten kerülte a rivaldafényt. Utoljára 1965-ben publikált egy novellát a The New Yorker magazinban, ezt követően teljesen visszavonult a nyilvánosságból. Fogadalmát 2010-es haláláig megtartotta, azaz 45 éven át (!) nem jelentetett meg újabb művet – igaz, az írással nem hagyott fel.
Könnyen elképzelhető tehát, hogy soha nem készül film minden idők egyik legnépszerűbb regényéből – létezik azonban egy kiskapu.
Szintén Salinger privát levelezéséből derült ki, hogy az író egy esetben megengedte volna a filmes feldolgozást: ha családjának anyagi nehézségei adódnának. A szerző úgy tekintett a regény megfilmesítési jogára, mint afféle életbiztosításra, amelyet halála után válthatnak be az örökösök.
Az elmúlt években időről időre felröppent a hír arról, hogy végre megvalósul a Zabhegyező-film, de úgy tűnik, nem sok valóságalapjuk volt a pletykáknak.
Ez persze nem akadályozza meg a filmrajongókat abban, hogy eldiskuráljanak az esetleges rendező személyéről. Egyesek Terrence Malickot, mások Richard Linklatert látnák szívesen a direktori székben – ha valakik, ők valóban alkalmasnak tűnnek erre a feladatra.
Azonban sokan vélik úgy a regény rajongói közül, hogy tiszteletben kellene tartani a szerző döntését, elvégre sehol sincs előírva, hogy minden sikeres regényt meg kell filmesíteni.
Ez is érdekelhet: 6 író, akinek a halála bizarrabb, mint a saját könyveik története
Ha a Zabhegyezőt nem is, Salinger életét filmre vitték már. 2013-ban egy dokumentumfilm mutatta be a rejtőzködő író történetét, 2017-ben pedig Nicholas Hoult főszereplésével játékfilm is készült Salinger életéről – a Rebel in the Rye című alkotás azonban sem a nézők, sem a kritikusok tetszését nem nyerte el igazán.
Se szeri, se száma az olyan filmeknek, amelyek inspirációs forrásként tekintettek a Zabhegyezőre – a várva várt feldolgozás azonban a mai napig nem készült el. Ki tudja, talán nem is fog már soha.
(Az idézet forrása: J. D. Salinger: Rozsban a fogó. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2015)
Szerző: Wachsler Ádám
