A cà phê trứng, vagyis a vietnámi tojásos kávé alapja egy rövid, erős feketekávé, amelyet hagyományosan egy úgynevezett phin filterrel készítenek. Ez a kis fémeszköz lassan engedi át a vizet az őrölt kávén, így intenzív, koncentrált ital születik. Ehhez jellemzően robusta kávébabot használnak, amelynek íze erőteljesebb és kesernyésebb az arabicáénál, koffeintartalma pedig magasabb. A markáns kávé jól ellensúlyozza a tetejére kerülő édes, krémes tojásos habot.
A habhoz a tojássárgáját cukorral, sűrített tejjel vagy a kettő keverékével verik fel, amíg könnyű, selymes krémet nem kapnak. Ezt kanalazzák a forró kávé tetejére, így az ital enyhén kesernyés ízét egy édes, pudingszerű krém lágyítja.
A tojásos kávé története 1946-ban, Hanoiban kezdődött, amikor az első indokínai háború idején tejhiány alakult ki Vietnamban. A város Metropole Hoteljében dolgozó Nguyen Van Giảng ezért olyan alapanyagot keresett, amellyel helyettesíthette a kávéhoz használt tejet. Végül tojássárgáját vert fel cukorral és sűrített tejjel, az így kapott krém pedig meglepően jól illett az erős vietnámi kávéhoz. Az ötlet meglepően jól működött. A lágy, édeskés tojáskrém ellensúlyozta az erős vietnámi kávé keserűségét, az ital pedig hamar népszerűvé vált.
Giảng később saját kávézót nyitott Café Giảng néven Hanoiban, amely ma is működik, és továbbra is a tojásos kávé az egyik legismertebb specialitása. A kávékülönlegességgel sokáig elsősorban Hanoiban és Vietnam északi részén lehetett találkozni, az elmúlt években azonban az egész országban elterjedt, írja a Food & Wine.
A tojásos kávé az Amerikai Egyesült Államokban is egyre népszerűbb, bár ott már némileg átalakult az eredeti recept. Míg Vietnamban hagyományosan forrón szolgálják fel, az amerikai vendégek gyakran jegesen kérik. Egyes kávézók a feketekávé helyett sűrített tejjel készült vietnámi kávéra teszik a tojásos habot, így még édesebb ital születik. A változatok azonban ugyanarra az egyszerű kontrasztra épülnek, amely közel nyolcvan éve sikeressé tette a receptet.
Olvasd el ezt is!