Matcha helyett hōjicha: ezért egyre népszerűbb a pörkölt japán tea

Bár vörösesbarna színe alapján sokan fekete teának gondolnák, a hōjicha valójában japán zöld tea. A különbséget ugyanis nem a szín, hanem az előállítás módja határozza meg. A zöld tea leveleit a szüret után hőkezeléssel óvják meg az oxidációtól, a hōjichát pedig ezt követően magas hőmérsékleten meg is pörkölik. Ennek köszönheti jellegzetes színét és a pirított mogyoróra, karamellre, étcsokoládéra, olykor kávéra emlékeztető aromáit.

Az idősebb levelekből és szárakból álló alapanyag, valamint a pörkölés egyaránt hozzájárul ahhoz, hogy a hōjicha rendszerint kevesebb koffeint tartalmaz, mint a fiatal levelekből készült matcha vagy sencha. Ettől még nem teljesen koffeinmentes ital, de sokan éppen ezért választják délután vagy este.

A teafajta történetét általában az 1920-as évek Kiotójához kötik. A teakereskedők ekkor kezdték pörköléssel hasznosítani a feldolgozás után megmaradó leveleket és szárakat. Az eredetileg takarékos megoldásból idővel Japán egyik legismertebb itala született. A hōjicha népszerűségét az is növeli, hogy rendkívül sokoldalú. Fogyasztható hagyományos teaként, de egyre több hely kínál hōjicha lattét is, amelyben a pörkölt tea csokoládés, karamelles jegyei jól harmonizálnak a tejjel. Ez sokak számára lágyabb alternatívát jelent a markánsabb, füvesebb ízű matchával szemben.

Az elkészítése sem olyan kényes, mint sok más japán zöld teáé. A pörkölés miatt a hōjicha a forró vizet is jól viseli, ezért általában forráshoz közeli, körülbelül 90-100 Celsius-fokos vízzel ajánlott elkészíteni. Így a karamelles és pirított aromák jobban érvényesülnek, miközben az ital megőrzi lágy karakterét.

Fontos kiemelni, hogy a hōjicha nem egyszerűen a matcha barna változata, hanem önálló stílust képviselő japán tea. Pörkölt ízvilága, kiegyensúlyozottabb karaktere és általában alacsonyabb koffeintartalma miatt könnyen lehet azok új kedvence is, akik most ismerkednek a japán teakultúrával.