Minden, amit a délutáni teázás történetéről tudni érdemes
A délutáni teázás ma az angol kultúra egyik legismertebb hagyománya, pedig meglepően fiatal szokásról van szó. Bár a teafogyasztás gyökerei egészen az i. e. 3. évezredig nyúlnak vissza, Angliában csak az 1660-as években vált ismertté II. Károly király felesége révén. Maga a délutáni teázás, mint külön étkezés azonban csak a 19. század közepén jelent meg.
A teaszállítmány eredetileg Kínából érkezett Európába, és a 17. században vált ismertté Angliában, amelyben nagy szerepe volt II. Károly király feleségének, Braganzai Katalinnak. Ő volt, aki először megismertette a királyi udvart a teafogyasztással. A drága import miatt a szokás sokáig kizárólag a leggazdagabb rétegek kiváltsága maradt. A 18. századra a tea ára fokozatosan csökkent, így egyre szélesebb körben terjedt el.
A délutáni teázás ma ismert formája az 1840-es években született meg. Anna Maria Stanhope, Bedford hetedik hercegnéje nevéhez kötik a hagyomány elindítását, Stanhope gyakran megéhezett a késői, este nyolc körül felszolgált vacsora előtt. Hogy áthidalja a hosszú időt ebéd és vacsora között, teát, kenyeret és süteményt rendelt szobájába a késő délutáni órákban. Ez az egyszerű megoldás hamar szokássá nőtte ki magát, majd egyenesen társasági esemény lett belőle, miután a hercegné a barátait is meghívta.
Az első ilyen alkalmak még zártkörűek és diszkrétek voltak. A visszaemlékezések szerint a vendégek gyakran titokban gyűltek össze Anna szobájában, ahol a hercegné saját teáskannájából szolgálta fel az italt. A kezdeti visszafogottság azonban nem tartott sokáig: a szokás gyorsan elterjedt az arisztokrácia körében, majd a viktoriánus korszak társasági életének fontos részévé vált.
A 19. század második felére az úgynevezett afternoon tea már kifejezetten divatos eseménynek számított, jellemzően fél négy és öt óra közé időzítették. A felső osztálybeli nők külön erre az alkalomra öltöztek át, megjelent az úgynevezett tea gown, egy lazább, kényelmesebb ruha, amelyet akár fűző nélkül is viselhettek.
A hagyományos délutáni teázás finom falatokkal egészült ki: apró szendvicseket, valamint süteményeket és péksüteményeket fogyasztottak, szigorú sorrendben. Először a sós falatok, a scone majd az édes harapnivalók következtek. A gyakran Indiából vagy Ceylonból származó teát kannából töltötték elegáns porceláncsészékbe, majd tejjel öntötték fel.
Ezzel párhuzamosan kialakult egy lazább változat is: az úgynevezett high tea, amely inkább egy kiadósabb, vacsorát helyettesítő étkezés volt a munkás- és középosztály számára. A kifejezés nem a fényűzésre utal, hanem arra, hogy a teaivás magas étkezőasztaloknál történt. A délutáni teát ellenben alacsonyabb asztaloknál, szalonokban szolgálták fel.
Ma az ötórai teázás egyszerre őrzi történelmi gyökereit és alkalmazkodik a modern élethez. Sok háztartásban mindössze egy kekszben vagy egy kisebb süteményben és egy csésze italban merül ki az étkezés. A klasszikus élményt továbbra is megtapasztalhatjuk, ha Anglia elegáns szállodáiban vagy teázóiban járunk.
Olvasd el ezt is!