A 19. század közepén a malária Európában is súlyos közegészségügyi problémát jelentett. A betegség egyik leghatékonyabb ellenszere a kinin volt, amelyet a Dél-Amerikában őshonos kínafa kérgéből nyertek ki. A természetes alapanyag azonban drága és nehezen hozzáférhető volt, ezért a kutatók megpróbálták laboratóriumi körülmények között is előállítani.
Ezen dolgozott a londoni Royal College of Chemistry hallgatója, William Henry Perkin is, aki mindössze 15 évesen kezdte meg felsőfokú tanulmányait. Tanára, August Wilhelm von Hofmann irányításával azt vizsgálta, hogyan lehetne kőszénkátrányból származó vegyületekből kinint készíteni.
1856-ban Perkin otthoni laboratóriumában anilinnel kísérletezett, ám a kívánt gyógyszer helyett szinte fekete anyagot kapott. Amikor alkohollal vizsgálta a keletkezett vegyületet, feltűnt neki, hogy abból élénklila színű festékanyag oldódik ki. Hamarosan azt is felismerte, hogy az új anyag kiválóan alkalmas a selyem színezésére, és a mosással szemben is viszonylag ellenálló.
A fiatal kutató még ugyanabban az évben szabadalmaztatta találmányát, majd családja támogatásával 1857-ben saját üzemet alapított London közelében. A színezőanyag később a mauveine nevet kapta, amely a mályva francia elnevezéséből származik. A mesterségesen előállított árnyalat hamarosan a divatvilágot is meghódította. III. Napóleon francia császár felesége, Eugénia császárné előszeretettel viselte a színt, Viktória brit királynő olykor-olykor pedig szintén megjelent mályvaszínű ruhában. A kereslet gyorsan megnőtt, Perkin felfedezése pedig bebizonyította, hogy a szintetikus festékekből jövedelmező iparág épülhet.
A siker hatására Európa-szerte vegyipari vállalatok alakultak, amelyek egyre több szerves vegyület előállításával kísérleteztek. Közéjük tartozott az 1863-ban alapított német Bayer is, amely kezdetben textilfestékeket gyártott. A vállalat 1888-ban külön gyógyszerészeti részleget hozott létre, 1897-ben pedig kutatóinak sikerült előállítaniuk az acetilszalicilsav tiszta, stabil változatát. A készítmény két évvel később Aspirin néven került forgalomba, és idővel a világ egyik legismertebb fájdalom- és lázcsillapítójává vált.
A szintetikus színezékek kutatása így közvetlenül is hozzájárult új gyógyászati eljárások kidolgozásához. Paul Ehrlich és Paul Guttmann német orvosok például felismerték, hogy a metilénkék nevű festékanyag a malária kórokozója ellen is hatásos lehet. 1891-ben két beteg sikeres kezeléséről számoltak be, ami fontos lépést jelentett a mesterségesen előállított gyógyszerek fejlődésében.
Perkin eredeti célja, a kinin laboratóriumi előállítása ugyan nem valósult meg, felfedezése mégis jelentős hatást gyakorolt a tudományra. Az általa elindított ipari fejlődés új lehetőségeket teremtett a szerves kémiai kutatások számára, amelyek később számos életmentő gyógyszer kifejlesztését segítették elő.
Olvasd el ezt is!