A világot is átverte ez a hátborzongató fotó egy új emberszabásúról
Egy ládán ülő, furcsa főemlős fekete-fehér fotója az 1920-as évek végén komoly feltűnést keltett. A képet egy addig ismeretlen dél-amerikai emberszabású bizonyítékaként kezdték terjeszteni, és még tudományos nevet is kapott a feltételezett faj. Nem sokkal később azonban egyre több jel utalt arra, hogy a kriptozoológia egyik legismertebb átveréséről lehet szó.
A történet középpontjában François de Loys svájci geológus állt, aki 1917 és 1920 között olajlelőhelyeket keresett Venezuela és Kolumbia határvidékének akkor még kevésbé feltárt területein. Beszámolója szerint expedíciója során a Tarra folyó közelében két szokatlan főemlősre lett figyelmes. Az állatok állítólag közel 1,6 méter magasak voltak, farkuk nem volt, és két lábon közlekedtek.
De Loys azt állította, hogy a két állat agresszíven közeledett csapatához, ezért emberei tüzet nyitottak rájuk. A nőstényt sikerült lelőniük, ám a hím elmenekült. A tetemet egy ládára ültették, állát egy bottal támasztották meg, majd lefényképezték. A tudós szerint az állatnak 32 foga volt, ami szintén arra utalt volna, hogy eltér a térség ismert majmaitól.
A kép évekkel később került George Montandon antropológus kezébe, aki komoly jelentőséget tulajdonított neki. 1929-ben már olyan feltételezések jelentek meg, amelyek szerint a fotó egy addig ismeretlen dél-amerikai emberszabásút ábrázolhat. Montandon az Ameranthropoides loysi nevet javasolta számára.
A tudományos közösségben gyorsan megjelentek a kételyek. A fotón semmilyen megbízható méretarány nem látható, ezért az állítólagos másfél méteres testmagasságot sem lehet ellenőrizni. Az állatot szemből fényképezték, vagyis az sem derül ki biztosan, hogy valóban hiányzott-e a farka. Több zoológus úgy vélte, hogy a képen látható főemlős feltűnően hasonlít a Dél-Amerikában gyakori pókmajmokra.
A történetet tovább bonyolította, hogy a fotóból több alkalommal is levágtak darabokat. A teljes változaton a háttérből több részlet is kivehető, így az eredeti kép jóval kevésbé hat titokzatosnak. De Loys maga sem kezelte sikerként a felfedezést. A találkozás az expedíció hivatalos beszámolójából is kimaradt, és a geológus csak Montandon ösztönzésére írt róla nyilvánosan.
Montandon szerepe ennél jóval problémásabbá teszi az ügyet. Az antropológus rasszista evolúciós elméletet vallott, amely szerint a különböző emberi népcsoportok egymástól függetlenül, a saját földrajzi területükön élő emberszabásúakból fejlődtek ki. Egy dél-amerikai emberszabású létezése ezért kapóra jött volna számára, mivel látszólag bizonyítékot szolgáltathatott volna saját áltudományos elképzeléseihez.
Az ügy fordulata csak évtizedekkel később következett, amikor egy Enrique Tejera nevű orvos 1962-es levelében tisztázta a félreértéseket. Azt állította, hogy de Loysszal együtt dolgozott a térségben, és jelen volt a fénykép elkészítésekor; a kép valójában egy pókmajmot ábrázolt. Beszámolója szerint az állat a geológus házi kedvence volt, sérült farkát pedig amputálták. Miután a majom elpusztult, a kutató egy ládára ültette, és elkészítette róla a később világhírűvé vált fotót.
A fotó ennek ellenére ma is időről időre felbukkan a kriptozoológiai irodalomban. Egyesek továbbra is felvetik, hogy esetleg egy ismeretlen vagy kihaltnak hitt nagy termetű dél-amerikai főemlős lehetett rajta. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján azonban sokkal valószínűbb, hogy csak egy tudományos köntösbe bújtatott mítoszról lehet szó.
Olvasd el ezt is!