Háborúznak, vért isznak és még fajtársaikat is felfalják a csimpánzok

A csimpánzok közösségei bonyolult kapcsolati hálókra épülnek. A csoportokon belül kisebb társaságok alakulnak, tagjaik kurkászással erősítik a viszonyokat, táplálékot osztanak meg egymással, és a hímek között akár éveken át fennmaradó barátságok is kialakulhatnak. Ennek a viselkedésnek gyakorlati jelentősége is van. Egy jó szövetséges segíthet a rangsorban előrébb jutni, megvédeni a megszerzett helyet, vagy hozzáférni értékes erőforrásokhoz. Ugyanez az együttműködés az erőszakban is megjelenik. A csimpánzok erősen territoriálisak, a hímek pedig gyakran járőröznek közösségük határain. Ha számbeli fölényben vannak egy magányos riválissal szemben, a találkozás halálos támadásba fordulhat.

Ennek legismertebb példáját Jane Goodall és munkatársai figyelték meg az 1970-es években a tanzániai Gombe Nemzeti Parkban. Egy korábban egységes közösség két részre szakadt. Az északi csoport hat hímje 1974 januárjában rajtaütött a déli közösség egyik magányos tagján, és halálosan megsebesítette. Ezután újabb célzott támadások következtek.

Az egyik áldozat egy idős hím, Goliath volt. Amikor találkozott korábbi társaival, barátságosan közeledett hozzájuk, ők mégis rátámadtak. A déli közösség hímjei néhány év alatt sorra eltűntek vagy elpusztultak, a nőstényeket pedig megölték, megtámadták vagy elhurcolták. A csoport végül gyakorlatilag megsemmisült. A látottak Goodallt is megrázták. Később olyan jelenetekről írt, amelyekben csimpánzok súlyosan bántalmazták társaikat, vért ittak, kövekkel dobálták az áldozataikat, és kölyköt is elfogyasztottak. A kannibalizmus tehát valóban előfordulhat náluk, bár nem tekinthető mindennapos viselkedésnek.

Sokáig felmerült, hogy a gombe-i erőszakhoz a kutatók jelenléte is hozzájárulhatott. Goodall csapata banánnal csalogatta közelebb az állatokat, ami versengést idézhetett elő. Későbbi, több kutatóhely hosszú távú adatait összegző elemzések azonban nem találtak kapcsolatot az emberi beavatkozás és a halálos támadások gyakorisága között. Gombéban a magas rangú hímek közötti hatalmi harc és a nőstényekért folyó versengés is szerepet játszhatott.

A csimpánzok agresszióját részben a területért és az erőforrásokért zajló verseny magyarázhatja. A nagyobb territórium több táplálékot jelent, a kutatások pedig arra utalnak, hogy a közösség mérete és a hímek száma is összefügghet a halálos összecsapások esélyével. Ma már a csoportok közötti agressziót a csimpánzok természetes viselkedésének részeként tartják számon.

Mindezt még nyugtalanítóbbá teszi az intelligenciájuk. Fiatal csimpánzok memóriafeladatokban rendkívül gyorsan és pontosan teljesítettek, más kísérletek pedig arra utalnak, hogy képesek figyelembe venni, mit lát vagy tud egy másik egyed. Hosszú távú társas emlékezetük is figyelemre méltó. Egy 2023-as kutatásban csimpánzok és bonobók régi társaikat ismerték fel fényképeken, egy bonobó pedig 26 év után is felismerte a testvérét.