Még csak most fedezték fel, de már most kihalás fenyegeti ezt az afrikai mahomfajtát
Egy homályos fényképpel kezdődött, közel két évtizeddel később pedig egy új faj hivatalos leírásával zárult a Lukuru Foundation kutatócsoport vizsgálata. A Kongói Demokratikus Köztársaság távoli erdeiben azonosított Colobus congoensis az elmúlt 75 évben felfedezett ötödik új afrikai majomfaj. A narancssárgás arcfoltjáról felismerhető állatot azonban alig ismerte meg a tudomány, a kutatók máris attól tartanak, hogy veszélyeztetett lehet.
Az első nyom 2008-ban került elő, amikor a kutatócsoport a Lomami folyótól keletre fekvő, nehezen megközelíthető erdőkben lencsevégre kapott egy nagy termetű fekete majmot. A képen csak az állat hátát lehetett látni, ráadásul annyira elmosódott, hogy nem lehetett megállapítani, ismert fajról van-e szó.
Tíz évvel később egy újabb, lényegesen tisztább fotó készült a rejtélyes főemlősről. A kép alapján a kutatók célzott terepmunkába kezdtek, hogy megtalálják, megfigyeljék és tudományosan is azonosítsák az állatot. 2018 és 2022 között összesen 114 terepi észlelést rögzítettek. A kutatást 52 helyi közösség lakói segítették: nyolcban ismerték fel az állatot, tudták leírni külsejét, vagy rendelkeztek információval arról, hol fordulhat elő. A majmot egyes helyi közösségek Likweli néven ismerték.
A faj tudományos neve Colobus congoensis lett. Junior Amboko, a kutatócsoport tagja szerint az elnevezéssel a Kongó-medence különleges természeti öröksége előtt tisztelegtek; tudomásuk szerint ez lehet az első főemlős, amelyet magáról a Kongói Demokratikus Köztársaságról neveztek el.
A likweli körülbelül hét kilogrammot nyom, bundája fényes fekete, farka hosszú. Legfeltűnőbb ismertetőjegye a szája és az orra körül húzódó narancssárgás-krémszínű szőrzet, amely maszkszerű megjelenést kölcsönöz neki. A farka tövénél világos folt található, amelynek szőrzete a hímeknél és a nőstényeknél eltérő.
Az újonnan leírt faj a fekete-fehér kolobuszok rokonsági körének tagja, legközelebbi ismert rokona pedig az ördögkolobusz, vagyis a Colobus satanas. A két evolúciós vonal a becslések szerint 4–5 millió évvel ezelőtt válhatott szét.
A kolobuszmajmok erős, messzire terjedő üvöltésekkel kommunikálnak a sűrű erdőben. A kutatók a likweli hangját is rögzítették, és megállapították, hogy annak akusztikai szerkezete különbözik legközelebbi rokonáétól. Ez újabb bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy önálló fajjal állnak szemben.
Az állatokat gyakran figyelték meg az angolai kolobuszok és a lomami vörös kolobuszok társaságában. Többnyire kisebb csoportokban mozogtak; a megfigyelt csapatok átlagosan valamivel több mint hat egyedből álltak. Leginkább magas, zárt lombkoronájú erdőkben élnek.
A faj ismert elterjedési területe mindössze mintegy 1700 négyzetkilométer, a Lomami és a Lilo folyók közötti erdős vidékre korlátozódik. Ez egy kolobuszmajom esetében különösen szűk élőhelynek számít, és arra utal, hogy az állat érzékenyen reagálhat az erdők állapotának változására.
A kutatók ezért azt javasolják, hogy a Természetvédelmi Világszövetség a fajt előzetesen a veszélyeztetett kategóriába sorolja. Szerintük a legnagyobb fenyegetést a vadászat és az élőhelyek elvesztése jelenti. A faj által kedvelt erdőterületek mezőgazdasági művelésre is alkalmasak, ezért az emberi települések és termőföldek terjeszkedése egyre nagyobb nyomást gyakorolhat rájuk.
Mivel a faj sehol máshol nem fordul elő, már viszonylag kis mértékű élőhelyvesztés vagy feldarabolódás is súlyos következményekkel járhat. A kutatók szerint a Lomami Nemzeti Park védelme, valamint a helyi közösségek bevonása kulcsfontosságú lehet az állat fennmaradásához. A következő években a szakemberek célja az lesz, hogy pontosabb képet kapjanak a populáció nagyságáról, táplálkozásáról és szaporodásáról.
Olvasd el ezt is!