70 évig titkolta, mit tett vele egy gyerekkori sugárkísérlet

Vertus Hardiman 1922. március 9-én született az indianai Lyles Stationben, amely az Egyesült Államok egyik korai afroamerikai településeként vált ismertté. Hardiman a helyi iskolában tanult, elmondása szerint az intézmény számára valamiféle menedéket jelentett a faji megkülönböztetéssel szemben, amelyben felnőtt.

Ötéves korában kilenc másik helyi gyerekkel együtt egy megyei kórházba került. A családoknak azt mondták, hogy a gyerekek egy fejbőrt érintő gombás fertőzés, az úgynevezett ringworm kezelését kapják.

A kezelést követően több résztvevőnél hasonló panaszok jelentkeztek: fejfájástól, szédüléstől, a fejbőr erős égő érzésétől és hajhullástól szenvedtek. Hardiman sérülése bizonyult a legsúlyosabbnak. A sugárzás maradandó károsodást okozott a fejbőrén és a koponyáján, később pedig progresszív nekrózis alakult ki, vagyis a károsodott szövetek elhaltak és a csont egy része is fokozatosan károsodott.

A történetét feldolgozó beszámolók szerint a fején idővel egy nagy, nyílt sérülés vált láthatóvá. Az egyik visszaemlékezésben Hardiman arról is beszélt, hogy a kezelés során hallotta, amint egy nővér arra utal, hogy túl nagy dózist kaphatott a sugárzásból. 

A következményeket Hardiman egész életében rejtegette. Sapkát, kalapot vagy parókát viselt, és még közeli ismerősei sem tudták: tátongó sebét takarja ezekkel. Saját történetéről több mint hetven évig hallgatott. Időnként kritizálták is amiatt, hogy állandóan volt valami a fején.

A gyerekkori sérülés azonban nem akadályozta meg abban, hogy továbbtanuljon. A közeli Princeton Lincoln középiskolában folytatta tanulmányait, ahol 1941-ben kitüntetéssel végzett. Négy évvel később Kaliforniába költözött jobb munkalehetőségek reményében, kevesebb mint egy év múlva pedig állást kapott egy Los Angeles-i kórházban.

Hardiman végül negyven éven át dolgozott itt. Nyugdíjazásakor hosszú szolgálata mellett azért is elismerték, mert munkája során rendkívüli jelenléti rekordot ért el. Kollégái megbízható, fegyelmezett alkalmazottként ismerték, miközben többségük továbbra sem tudott a fején lévő sérülés valódi hátteréről.

Később a kaliforniai Altadenában élt, és szoros kapcsolatot alakított ki a pasadenai First AME Church közösségével. Több feladatot is vállalt az egyházban, amely élete egyik legfontosabb közösségévé vált. Itt ismerkedett meg Wilbert Smith íróval és producerrel is. Hardiman végül neki mondta el a történetét, amelyről évtizedeken át hallgatott. A vallomásból később dokumentumfilm született A Hole in the Head: A Life Revealed címmel. Hardiman már idős ember volt, mire az addig gondosan rejtegetett sérülést a nyilvánosságnak is megmutatta. Saját szavai szerint úgy érezte, történetét el kell mondani.

Élete anyagi szempontból is meglepő fordulatot vett. Hardiman következetesen félretette a keresetét, kerülte az eladósodást, megtakarításait pedig ingatlanokba fektette. Az évtizedek során jelentős vagyont halmozott fel. Halála után nyolcmillió dollárt hagyott az egyházára és egy számára fontos oktatási ösztöndíjalapra. Az oktatásnak kiemelt jelentőséget tulajdonított. Úgy vélte, a tanulás alapvetően meghatározhatja, milyen lehetőségeket képes valaki teremteni saját maga számára. Saját életét is így élte.

Hardiman saját bevallása szerint nem haragudott azokra, akik felelősek voltak a vele történtekért. Gyakran említette, hogy ha haragot őriz magában, akkor nincs rendben a szíve. Egy másik gondolata szerint régen megtanulta, hogy az ember nem tud előrejutni, ha minden energiáját a bosszúra fordítja.

A férfi 2007. június 1-jén halt meg 85 éves korában. A gyerekkorában elszenvedett sugárkezelés testi következményeit egész életében viselte, történetét viszont csak az utolsó éveiben tárta a nyilvánosság elé.