5 demenciára utaló jel, amit érdemes komolyan venni

Ahogy számos más betegségnél, a demencia esetében is sokat számíthat a kockázatok csökkentése és a korai felismerés. Éppen ezért a tartós, fokozódó vagy a környezet számára is feltűnő változásokat nem érdemes automatikusan az öregedés számlájára írni. Az alábbi tünetek egyike sem bizonyítja önmagában a demencia jelenlétét, több jel együttes megjelenése azonban már indokolhatja az orvosi kivizsgálást.

A reggeli kávé már nem olyan intenzív, az ételek íze tompábbnak tűnik, vagy egy ismerős illatot érzünk ugyan, mégsem tudjuk megmondani, mi az. A szaglás az életkorral természetes módon is gyengülhet, és fertőzések, köztük a koronavírus is okozhatnak tartós változást. A szaglásromlás bizonyos esetekben mégis korai figyelmeztető jel lehet. Az amerikai Nemzeti Öregedéskutató Intézet szerint a szagok felismerésének romlása összefüggést mutathat az Alzheimer-kórhoz kapcsolódó agyi elváltozásokkal. Ez nem jelenti azt, hogy minden gyengülő szaglás mögött demencia áll, de a hirtelen vagy tartós változást érdemes megemlíteni az orvosnak.

Valaki, aki korábban minden hétvégén a kertben dolgozott, rendszeresen felhívta az unokáit vagy egyetlen meccset sem hagyott ki, egyszer csak elveszíti az érdeklődését. Nem feltétlenül szomorú, és nem panaszkodik rossz közérzetre – egyszerűen már semmi sem hozza lázba. Ezt az állapotot apátiának nevezzük. Fontos különbség, hogy míg a depresszió gyakran szenvedéssel, lehangoltsággal és rossz közérzettel jár, az apátiát maga az érintett sokszor észre sem veszi. Gyakran a családtagok érzékelik először, hogy az illető „már nem egészen olyan, mint régen”. A viselkedés és az érzelmi reakciók megváltozása több demenciatípus, köztük a frontotemporális demencia tünete is lehet.

Mindannyiunkkal előfordul, hogy egy-egy szó nem jut eszünkbe, különösen fáradtság vagy stressz idején. Figyelmeztetőbb lehet azonban, ha ezek a kihagyások egyre gyakoribbá válnak, az egyszerű tárgyak neveit rendszeresen körülírások váltják fel, vagy a mondatok félúton elakadnak. Nem az alkalmi szóbotlás a döntő, hanem a változás mintázata. Ha valakinek következetesen lassabbá válik a beszéde, és mindezt inkább a környezete érzékeli, mint ő maga, érdemes odafigyelni. A megfelelő szó megtalálásának nehézsége és a beszéd finom megváltozása az Alzheimer-kór korai jelei között is megjelenhetnek.

Egy közeli hozzátartozót sokszor már a lépéseiről felismerünk, még mielőtt meglátnánk. A járásnak saját ritmusa van, amelynek fenntartásához az agy több területének összehangolt működésére van szükség. Árulkodó lehet, ha valaki séta közben egy egyszerű gondolkodási feladat – például visszafelé számolás vagy állatnevek felsorolása – hatására feltűnően lelassul, csoszogni kezd vagy megáll. A két tevékenység egyidejű végzése az úgynevezett kettős feladat, amelynek vizsgálata segíthet felismerni a kognitív hanyatlás kockázatát. Ez azonban nem otthoni diagnosztikai teszt: a járásváltozás hátterében ízületi panasz, fájdalom, gyógyszerhatás vagy számos más állapot is állhat.

Álmodás közben az izmok normál esetben nagyrészt mozdulatlanok maradnak, így hiába futunk, kiabálunk vagy harcolunk álmunkban, a testünk nem követi a történteket. REM-alvási viselkedészavar esetén ez a természetes gátlás részben megszűnik. Az érintett ilyenkor álmában beszélhet, kiabálhat, rugdalózhat vagy üthet, szélsőséges esetben pedig ki is eshet az ágyból. Az állapot a Lewy-testes demencia és a Parkinson-kór egyik fontos korai jelzője lehet, és akár évekkel a nappali tünetek előtt megjelenhet. Ugyanakkor más okok, például egyes gyógyszerek is kiválthatják, ezért a rendszeresen visszatérő, heves éjszakai mozgásokat alvásorvossal vagy neurológussal érdemes kivizsgáltatni.