Már 45 éves korban megjelenhet az Alzheimer-kór egyik korai tünete

Az Alzheimer-kórról sokáig elsősorban időskori betegségként gondolkodtunk, pedig a háttérben zajló biológiai folyamatok jóval korábban elindulhatnak. A tünetek rendszerint csak évtizedekkel később válnak egyértelművé, ezért a kutatók számára kulcskérdés, hogy felismerhetők-e azok a finom jelek, amelyek még a látványos emlékezetromlás előtt megjelennek. Ahogy a ScienceAlert is említi, egy friss tanulmány éppen ezt a kérdést vizsgálta. A kutatók az új-zélandi Dunedin Study adatait elemezték, amely több mint ötven éve követi ugyanannak a csoportnak az életét. A résztvevők 45 évesek voltak a vizsgálat idején, vagyis jóval fiatalabbak annál az életkornál, amikor az Alzheimer-kórt általában diagnosztizálják. A kutatásban a pTau181 nevű vérben mérhető fehérjét vizsgálták, amelyet az Alzheimer-kórral összefüggő agyi folyamatok egyik lehetséges jelzőjeként tartanak számon.

Az eredmények szerint a magasabb pTau181-szint összefüggést mutatott azokkal a panaszokkal, amelyeket a résztvevők saját memóriájukkal és gondolkodásukkal kapcsolatban jeleztek. Másképp fogalmazva: akik több apró változást vettek észre a figyelmükben, emlékezetükben vagy gondolkodásukban, azoknál gyakrabban mértek magasabb értéket ebből a fehérjéből. Ugyanez az összefüggés azonban nem jelent meg az MRI-vizsgálatokon és a hagyományos kognitív teszteken.

Az eredmény épp ettől izgalmas, ám érdemes óvatosan kezelni. Elképzelhető, hogy a pTau181 már akkor emelkedni kezd, amikor az érintettek finom változásokat érzékelnek magukon, de ezek még nem látszanak a képalkotó vizsgálatokon vagy a teszteredményekben. Az is lehetséges, hogy középkorúaknál a fehérje még nem egyértelműen az Alzheimer-kór kockázatát jelzi, hanem más, egyelőre nem pontosan ismert folyamatokkal függ össze. A kutatók ezért nem egyéni diagnózisként, hanem további vizsgálatot igénylő jelzésként kezelik az eredményt.

Az Alzheimer-kór jelenlegi kezelései nem állítják helyre a már elvesztett kognitív képességeket, legfeljebb lassíthatják a betegség előrehaladását. Emiatt egyre nagyobb szerepe lehet annak, hogy a kockázati tényezőket korábban felismerjék, és időben lehessen foglalkozni azokkal a szokásokkal, amelyek támogathatják az agy hosszabb távú egészséges működését.

Ilyen tényező lehet a rendszeres mozgás, a társas kapcsolatok fenntartása, a magas vérnyomás kezelése vagy a hallásromlás rendezése. Ezek önmagukban nem jelentenek biztos védelmet, de a jelenlegi tudományos kép alapján hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az agy ellenállóbb maradjon az életkorral járó változásokkal szemben.

A hétköznapi feledékenység továbbra sem jelenti automatikusan azt, hogy valakinél később Alzheimer-kór alakulna ki. A mostani eredmény arra utal, hogy a saját magunk által észlelt apró változások a jövőben fontosabb szerepet kaphatnak, ha vérvizsgálati adatokkal együtt tudják őket értelmezni. A Dunedin-kutatás résztvevőit tovább követik, így később derülhet ki, hogy a 45 éves korban mért pTau181-szint valóban előre jelzi-e a későbbi Alzheimer kialakulását.