A Nature folyóiratban publikált kutatásban 46 különböző csoport genetikai és személyiségadatait egyesítették, a legnagyobb elemzés pedig mintegy 1,14 millió ember adataira terjedt ki.
A kutatók az úgynevezett Big Five, vagyis az ötfaktoros személyiségmodell tulajdonságaira koncentráltak. Ez öt nagy dimenzió mentén írja le az ember személyiségét: az extraverziót, a barátságosságot, a lelkiismeretességet, a neuroticizmust, valamint az új tapasztalatokra való nyitottságot.
A kutatócsoport úgynevezett teljesgenom-asszociációs vizsgálatokat végzett. Ennek során rengeteg ember genetikai állományát hasonlítják össze, és olyan genetikai variánsokat keresnek, amelyek bizonyos tulajdonságokkal rendszeresen együtt fordulnak elő. A tudósok természetesen nem számítottak arra, hogy létezik például egyetlen „extrovertáltsággén”. A személyiség kialakulása ennél jóval összetettebb.
Az elemzés végül 1260 olyan vezető genetikai variánst azonosított, amely kapcsolatba hozható a Big Five valamely személyiségjegyével. Ezek közül 824-et korábban még nem kötöttek ezekhez a tulajdonságokhoz.
Az egyes genetikai eltérések hatása azonban rendkívül kicsi volt.
Hiába találtak több mint ezer genetikai kapcsolatot, ezek együttesen is csak korlátozottan magyarázták meg, miért különbözik két ember személyisége. Az öt nagy személyiségjegy esetében a kutatásban azonosított genetikai variációk az emberek közötti különbségek nagyjából 7,4–10,6 százalékát magyarázták. Amikor pedig a kutatók pusztán a genetikai információk alapján próbálták megjósolni egy másik csoport tagjainak személyiségét, a módszer a különbségek kevesebb mint 4 százalékát tudta megmagyarázni.
Michel Nivard genetikai epidemiológus szerint ha egyetlen ember személyiségét szeretnénk megismerni, sokkal többet mond egy hagyományos személyiségteszt, mint a genetikai állománya.
A Scince Alertben is közölt kutatás szerint génjeink bizonyos mértékig valóban befolyásolják személyiségünket, az egyéni különbségek nagyobb részének hátterében azonban környezeti hatások állhatnak. Ezek vizsgálata természetesen nem egyszerű. Személyiségünkre a neveltetésünk, környezetünk és kultúránk mellett számtalan más tényező is hatással lehet, ráadásul ezek a genetikai adottságainkkal is kölcsönhatásba léphetnek.
A kutatók ezért testvéreket és kétpetéjű ikreket is összehasonlítottak. Ők jellemzően hasonló családi környezetben nőnek fel, miközben szüleik génjeinek eltérő kombinációit öröklik. Ha tehát egy extraverzióval kapcsolatba hozott genetikai variáns azt is előre jelzi, melyik testvér extrovertáltabb, kevésbé valószínű, hogy kizárólag a közös neveltetés magyarázza az összefüggést. Az eredmények alapján a családokon belül kimutatott genetikai hatások nagyon hasonlóak voltak azokhoz, amelyeket egymással rokonságban nem álló embereknél találtak.
Nem minden személyiségjegynél kaptak ugyanakkor ennyire egyértelmű eredményt. Különösen a barátságosságnál mutatkoztak jelentős eltérések az egyes vizsgált csoportok között. Ennek egyik oka az lehet, hogy a különböző kérdőívek nem pontosan ugyanazokat a tulajdonságokat mérik. Ugyanakkor valódi kulturális különbségek is állhatnak a háttérben: elképzelhető, hogy különböző társadalmakban nem teljesen ugyanazok a tényezők alakítják azt, mennyire együttműködő, együttérző vagy segítőkész valaki.
A kutatás jelentősége ezért nem abban rejlik, hogy a jövőben DNS-mintából olvashatnánk ki valakinek a személyiségét. Az eredmények sokkal inkább abban segíthetnek, hogy jobban megértsük a személyiségjegyek és az egészségünk, viselkedésünk vagy döntéseink közötti kapcsolatokat.
A kutatók hangsúlyozzák: eredményeikből semmiképpen sem következik, hogy személyiségünk előre meg lenne írva a génjeinkben. DNS-ünk adhat bizonyos hajlamokat, de hogy végül milyen emberré válunk, abban a környezetünk és életünk során szerzett tapasztalataink jóval nagyobb szerepet játszhatnak.
Olvasd el ezt is!