A Nature Aging folyóiratban publikált kutatás során amerikai tudósok több tucat emberi szövettípus szerkezeti változásait vizsgálták. Az eredmények arra utalnak, hogy nincs egyetlen, az egész szervezetre érvényes öregedési menetrend. Egyes szervek már a harmincas éveinkben jelentősen változni kezdenek, mások sokáig viszonylag stabilak maradnak, több szövet pedig két különálló időszakban mutat gyorsabb öregedésre utaló szerkezeti változásokat.
A Sanju Sinha számítógépes biológus vezette kutatócsoport egy PathStAR nevű számítógépes rendszert fejlesztett ki, amely hagyományos patológiai felvételeken képes elemezni a szövetek mikroszkopikus szerkezetét. A rendszernek nem azt kellett megbecsülnie, hány éves az adott ember, hanem a szövetek fizikai felépítésében bekövetkező változásokat kereste.
A kutatók több mint 25 ezer, halál után vett szövetmintát elemeztek 970, 21 és 70 év közötti donortól. Összesen 40 különböző szövettípust vizsgáltak. Az eredményekből kiderült, hogy még az egyes szervek között is jelentős különbségek lehetnek.
Az egyik legkorábban öregedő területnek az artériák bizonyultak. Ezek szerkezetében a harmincas életévekben következtek be a leggyorsabb változások.
Ez egybecsengett azokkal a patológiai adatokkal is, amelyek szerint az artériákban kialakuló korai plakkok mennyisége ugyancsak ebben az évtizedben emelkedett a legmeredekebben, később pedig lassult a folyamat. Azoknál, akiknél az artériák gyorsabb szerkezeti öregedését észlelték, az érelmeszesedés is gyakoribb volt.
Egészen más mintázatot találtak ugyanakkor a női reproduktív rendszer esetében. A méh és a hüvely szövetei a fiatal felnőttkorban viszonylag stabilak maradtak, a legjelentősebb szerkezeti változások pedig az 50-es évek elején és közepén, vagyis nagyjából a menopauza időszakában jelentkeztek. A kutatók többek között szöveti sorvadást és a méhnyálkahártya elvékonyodását figyelték meg, ami összhangban állhat az ösztrogénszint csökkenésével.
Különösen érdekes mintázatot mutattak a petefészkek. Ezek szöveteiben nem egyenletes változást figyeltek meg, hanem két gyorsabb szakaszt: az elsőt nagyjából 35 és 40 éves kor között, a másodikat pedig 55 és 60 év között.
A kutatók hasonló, kétlépcsős öregedési mintázatot számos más szervnél is azonosítottak. Annak a 14 szövetnek a körében, amelyeknél nagy bizonyossággal meg tudták határozni az öregedési pályát, kilenc további szövet mutatott úgynevezett kétfázisú mintázatot.
A két gyorsabb változási időszak jellemzően a harmincas és az ötvenes életévekre esett. Érdekes módon nem kizárólag a reproduktív rendszerhez tartozó szervekről volt szó. Hasonló mintázatot találtak többek között a nyelőcső, a gyomor, a vastagbél és a vékonybél esetében, a férfiaknál pedig a prosztata és a herék szöveteiben is.
A kutatás egyik legérdekesebb eredménye, hogy az egymástól távol található szervek változásai között is kapcsolat mutatkozott. A petefészkek szerkezeti öregedési mintázatát például a vizsgált szövetek több mint fele követte. Sinha szerint ezért elképzelhető, hogy a petefészek egyfajta „ritmusszabályozóként” működik a szervezet öregedésében.
Ennek hátterében a hormonok állhatnak. Ezek a jelzőmolekulák ugyanis nem kizárólag a reproduktív szervekre hatnak. Ösztrogénreceptorok például az emésztőrendszer szöveteiben is megtalálhatók, és szerepet játszanak a nyálkahártya védelmében.
A gyorsabb szerkezeti öregedéshez ráadásul több szerv esetében hasonló folyamatok társultak: fokozódott a gyulladás, miközben csökkent az energiatermelés, a sejtek szaporodása és a sejtek megfelelő működését fenntartó minőség-ellenőrző mechanizmusok aktivitása.
A felfedezés hosszabb távon az öregedést lassító kezelések fejlesztésére is hatással lehet. Ha ugyanis szerveink különböző időpontokban válnak különösen sérülékennyé, elképzelhető, hogy az egész szervezet öregedésének lassítása helyett bizonyos életszakaszokban egyes szervek célzott védelme lehet hatékonyabb.
A kutatóknak ugyanakkor több korlátozással is számolniuk kellett. Halál után vett szövetmintákat vizsgáltak, így az elhalálozás oka is befolyásolhatta a minták állapotát. Az elemzés ráadásul viszonylag széles életkori csoportokkal dolgozott, ezért nem lehet belőle pontosan megmondani, hogy egy adott embernél mikor kezdődnek a változások.
A kutatók arra is figyelmeztetnek, hogy az életkorral összefüggő szerkezeti változás nem feltétlenül jelent állapotromlást: bizonyos eltérések a szervezet természetes alkalmazkodásának részei is lehetnek.
Az eredmények mindenesetre arra utalnak, hogy szervezetünkben valószínűleg nem egyetlen biológiai óra ketyeg. Sokkal inkább több tucat különböző „óra” működhet egyszerre, amelyek ráadásul nem is feltétlenül ugyanazt az időt mutatják.
Olvasd el ezt is!