Alighanem mindannyian elgondolkodunk egyszer azon, vajon meddig fogunk élni. Bár a választ senki sem tudhatja biztosan, érdekes kérdés, hogy mennyire reális képünk van a saját várható élettartamunkról. A Cukubai Egyetem szakértői éppen ezt vizsgálták közel három évtizeden keresztül. Az 1996-ban készült kutatás során összesen 2447, 60 év feletti japán embert kérdeztek meg arról, szerintük hány éves korukig fognak élni. Közülük 393-an nem tudtak válaszolni, a többiek viszont konkrét életkort mondtak, 63 és 120 év között.
A kutatók ezután 28 éven át követték a résztvevők életét. Ennyi idő alatt már elég adat gyűlt össze ahhoz, hogy összevessék a korábbi becsléseket a tényleges élettartammal. A vizsgálati időszak alatt 1514-en haltak meg azok közül, akik korábban megbecsülték, hány éves korukig fognak élni, így az ő esetükben már össze lehetett vetni az egykori válaszokat a tényleges élettartammal.
Az eredmények alapján volt kapcsolat aközött, ki milyen hosszú életre számított, és végül meddig élt. Akik magasabb életkort jósoltak maguknak, általában valóban tovább éltek. Az összefüggés azután is kimutatható volt, hogy a kutatók figyelembe vették az életkort, a nemet, az anyagi helyzetet és az egészségi állapotot.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy önmagában a hosszabb életbe vetett hit valóban meghosszabbítaná az életünket. A kutatás megfigyeléses volt, ezért ebből nem lehet ok-okozati kapcsolatra következtetni. Valószínűbb, hogy az emberek a saját egészségi állapotukból, életmódjukból vagy akár a családjukban jellemző élettartamból olyan információkat is figyelembe vesznek, amelyek a becsléseikre és a tényleges kilátásaikra egyaránt hatással vannak.
A becslések ugyanakkor korántsem bizonyultak hibátlannak. Azok között, akiknél össze lehetett vetni a várakozásokat a tényleges adatokkal, körülbelül 59 százalék tovább élt annál, mint amire korábban számított. Vagyis miközben sokan meglepően jól érezték, milyen hosszú élet várhat rájuk, rendszeresen alábecsülték, mennyi idejük lehet még hátra.
A kutatók arra is felfigyeltek, hogy feltűnően sok résztvevő éppen 80 éves kort jelölt meg. Ez azért lehet érdekes, mert Japánban 1996-ban a születéskor várható átlagos élettartam nagyjából ehhez az értékhez állt közel. Elképzelhető tehát, hogy sokan ezt az ismert számot vették alapul, amikor saját életkilátásaikat próbálták megbecsülni.
A 80 éves átlag azonban könnyen félrevezető lehet. Ha valaki már betöltötte például a 70-et, abból nem következik, hogy átlagosan mindössze tíz éve van hátra. Ebben az életkorban már mások az életkilátások, ezért a hátralévő várható élettartamot az aktuális életkor alapján érdemes számolni.
A tanulmánynak vannak korlátai is. A résztvevőket csak egyszer, 1996-ban kérdezték meg arról, meddig számítanak élni, ezért nem lehet tudni, hogyan változtatták volna meg a becsléseiket későbbi betegségek, családi események vagy az orvostudomány fejlődése. A kutatás ráadásul kizárólag idősebb japán felnőttek adataira épült, így az eredmények más országokra vagy fiatalabb korosztályokra nem feltétlenül érvényesek. A tanulmány egyelőre preprintként jelent meg, vagyis még nem esett át független szakértői lektoráláson.
A kutatás így nem azt bizonyítja, hogy képesek lennénk előre megjósolni a saját halálunkat. Inkább arra utal, hogy a saját életkilátásainkról alkotott képünkben lehet valamennyi valós információ – még akkor is, ha a legtöbben végül valamivel tovább élnek, mint amire számítottak.
Olvasd el ezt is!