A világ leghalálosabb hegyén minden méter az életedbe kerülhet
Ha a világ legveszélyesebb hegyeiről van szó, legtöbbünknek valószínűleg a Mount Everest vagy a K2 jut eszébe. A 8091 méteres Annapurna I azonban évtizedek óta a hegymászás egyik legrettegettebb célpontja, ahol a magasság, a kiszámíthatatlan időjárás és a lavinaveszély miatt már a csúcs elérése is csak félsiker.
Az Annapurna legnagyobb fenyegetését a lavinák jelentik. Meredek oldalain nagy mennyiségű hó gyűlhet össze, amelyet a szél és a gyors hőmérséklet-változás bármikor megindíthat. A mászóutak hosszú szakaszokon haladnak olyan területeken, ahol egy lezúduló hótömeg elől alig van lehetőség kitérni. Több ezer méteres magasságban, kötélhez rögzítve még egy tapasztalt hegymászónak is kevés esélye marad, ha lavina éri.
A veszélyt tovább fokozza, hogy 8000 méter fölött kezdődik az úgynevezett halálzóna. Ilyen magasságban az alacsony légnyomás miatt a szervezet már jóval kevesebb oxigénhez jut, miközben a mászóknak meredek hó- és jégfalakon, gleccsereken és hasadékok között kell haladniuk. Az akklimatizáció elengedhetetlen, az Annapurnán azonban egyes táborhelyek maguk is lavinaveszélyes területeken fekszenek, így még a pihenésre szánt időt is mérlegelni kell.
A hegy elszigeteltsége szintén komoly kockázatot jelent. A nehéz terep és a nagy magasság miatt a mentés bonyolult, egy sérülés vagy rosszullét pedig gyorsan súlyosbodhat, mire segítség érkezik. Ehhez társul az időjárás, amely rövid idő alatt képes teljesen megváltoztatni a körülményeket. Erős szélben, extrém hidegben és korlátozott látási viszonyok között egy egyszerű mozdulat is sokkal nagyobb koncentrációt igényel.
Hogy a térség időjárása mennyire kiszámíthatatlan lehet, azt a 2014-es nepáli hóvihar is megmutatta. A tragédia az Annapurna környéki trekkingútvonalakat érintette, ahol sok túrázót felkészületlenül ért a hirtelen lehűlés és a heves havazás. Legalább 43 ember vesztette életét, miközben a mentőcsapatok több száz embert hoztak ki a veszélyes területről. Az eset nem az Annapurna I csúcsmászása közben történt, mégis jól érzékelteti, milyen gyorsan fordulhat életveszélyesre az időjárás ebben a térségben.
A csúcstámadás során a kockázatok egymásra rakódnak. A mászók egyre kevesebb oxigénhez jutnak, miközben órák vagy napok óta keveset alszanak, fáznak és folyamatos fizikai terhelésnek vannak kitéve. A csúcs elérése után pedig ugyanazon a veszélyes terepen kell visszaereszkedniük. A kimerültség miatt ilyenkor már egy kisebb hiba is súlyosabb következménnyel járhat.
Az Annapurna I-et tehát a lavinák, az oxigénhiány, a kiszámíthatatlan időjárás és a nehezen megközelíthető terep együttesen teszik a Himalája egyik legveszélyesebb csúcsává. Itt a siker nem ér véget a tetőponton. Csak az tekintheti befejezettnek az expedíciót, aki le is jut a hegyről.
Olvasd el ezt is!