A kínai falu, ahol a gyerekek sziklafalon másztak haza az iskolából
Szecsuán hegyei között található egy falu, amelynek nevét 2016-ban az egész világ megismerte. Atulie’er lakói hosszú ideig csak egy körülbelül 800 méter magas sziklafalon vezető útvonalon tudtak eljutni a külvilágba, a gyerekek pedig ugyanezen az úton jártak haza az iskolából. Ami kívülről szinte felfoghatatlan veszélynek tűnt, az itt sokáig a mindennapi élet része volt.
A Liangshan Ji Autonóm Prefektúrában fekvő települést a sajtó hamar „sziklafaluként” kezdte emlegetni. A faluban a ji kisebbséghez tartozó családok éltek, elszigetelten, a meredek hegyoldal tetején. A külvilággal való kapcsolatot sokáig keskeny hegyi ösvények és kézzel készített indalétrák jelentették, amelyeken a lakóknak rendszeresen le kellett ereszkedniük, ha például piacra, orvoshoz vagy iskolába indultak.
A falu 2016-ban került a figyelem középpontjába, amikor fotók jelentek meg azokról a gyerekekről, akik iskolatáskával a hátukon kapaszkodtak fel a sziklafalon. A beszámolók szerint a 6 és 15 év közötti gyerekek bentlakásos iskolába jártak, és csak kéthetente tértek haza, mert az út annyira hosszú volt – és persze veszélyes is egyben. Szüleik gyakran elkísérték őket, hiszen egyetlen rossz mozdulat is végzetes lehetett.
A képek Kínán belül is hatalmas visszhangot váltottak ki. Atulie’er története egyszerre szólt a vidéki szegénységről, az elszigeteltségről és arról a szakadékról, amely a modern nagyvárosok és a távoli hegyvidéki közösségek között húzódott. Rövid időn belül döntés született arról, hogy a régi indalétrákat biztonságosabb megoldás váltja fel. A hatóságok végül egy 2556 fokból álló acéllétrát építettek a hegyoldalba. Ez ugyan nem tette könnyűvé az utat, de jelentősen csökkentette a korábbi életveszélyt. A meredek lépcsősor így is komoly fizikai próbatétel maradt: a hegy aljától a faluig vezető út több száz méteres szintkülönbséget jelent, a lépcső keskeny, a mélység pedig végig ott húzódik mellette.
A változás azonban nem állt meg a lépcsőnél. A kínai szegénységcsökkentési program részeként 2020-ban 84 háztartás 344 lakóját új otthonokba költöztették Zhaojue megye központjában. A cél az volt, hogy a családok könnyebben férjenek hozzá az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz és a munkalehetőségekhez. A költözés ugyan biztonságosabb életet hozott, de nem mindenkinek jelentett könnyű váltást. A hegyen élők korábban főként földművelésből és állattartásból tartották fenn magukat, de az út nehézségei miatt terményeik jelentős részét alig tudták értékesíteni.
Atulie’er története ezért több egy meghökkentő képsorozatnál. A sziklafalon kapaszkodó gyerekek fotói egy olyan világot mutattak meg, ahol az iskola, a piac vagy az orvos elérése is mindennapi kockázatot jelentett. Ma már acéllétra vezet a hegyre, a lakók többsége pedig biztonságosabb helyen él, de a „sziklafalu” emléke továbbra is annak jelképe, milyen szélsőséges körülmények között tudott fennmaradni egy közösség.
Olvasd el ezt is!