A Kínai Nagy Zöld Fal: 66 milliárd fa nő Ázsia sivatagjaiban
Kína évtizedek óta egy újabb „nagy fal” létrehozásán dolgozik: egészen pontosan bolygónk egyik legnagyobb erdősítési programjáról van szó, az úgynevezett Nagy Zöld Falról. A projekt célja, hogy lassítsa a Góbi- és a Takla-Makán sivatagok terjeszkedését, mérsékelje a homokviharokat, és közben szén-dioxidot kössön meg. Egy friss kutatás újabb érdekességet tárt fel ezzel kapcsolatban, ugyanis kiderült, hogy az emberek által telepített erdők nem egészen úgy működnek, mint a természetesek.
Kína 1978 óta több mint 66 milliárd fát ültetett már a Nagy Zöld Fal program keretében, a tervek szerint pedig a század közepéig 34 milliárddal nőhet ez a szám. A projekt grandiózus mérete szinte felfoghatatlan. A telepített erdők 2020-ra már több mint 90 millió hektárt borítottak, ami Kína teljes erdőterületének több mint harmadát jelenti – olvasható a Live Science ismertetőjében. Ezek az új erdők a talaj stabilizálásában, a por- és homokviharok mérséklésében, az élőhelyek bővítésében és a légköri szén-dioxid megkötésében is szerepet játszanak.
A Pekingi Egyetem kutatói most arra voltak kíváncsiak, hogyan viselkednek ezek az ember által létrehozott erdők a természetes erdőkhöz képest. Műholdas adatok alapján vizsgálták a lombkorona sűrűségét jelző úgynevezett levélfelület-indexet, amely fontos mutatója annak, milyen gyorsan növekszik egy erdő, és mennyi szén-dioxidot képes felvenni.
Ennek egyik oka, hogy az újonnan ültetett fák átlagosan fiatalabbak, a fiatal fák pedig eleve gyorsabban növekednek. A különbség azonban akkor is megmaradt, amikor a kutatók azonos életkorú és hasonló környezetben növő erdőket hasonlítottak össze. Ebben az esetben a telepített erdők még mindig 4,6 százalékkal gyorsabb növekedést mutattak.
A magyarázat részben az erdők kezelésében rejlik. A telepített erdők nagyrészt gyorsan növő fajokból, például eukaliptuszból vagy nyárfából állnak. Az emberi beavatkozás is erősebb, mert így eltávolíthatják a versengő növényzetet, javíthatják a talajt, vagy más módon segíthetik a fák fejlődését. Így ezek az erdők érzékenyebben reagálhatnak a légköri szén-dioxid emelkedésére is.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a telepített erdők hosszú távon minden szempontból felülmúlnák a természeteseket. A kutatók szerint az előny főként fiatal, nagyjából 30-40 éves kor körül tetőzik, majd csökkenni kezd. A természetes erdők lassabban növekednek, de stabilabbak és ellenállóbbak lehetnek, ezért a hosszú távú szénmegkötésben és ökológiai egyensúly megtartásában továbbra is pótolhatatlanok.
A friss eredmények arra is figyelmeztetnek, hogy a klímamodellek sokszor túl egyszerűen kezelik az erdőket. Nem mindegy, hogy egy erdő természetes módon jött létre vagy emberi telepítés eredménye, ahogy az sem, milyen korú, milyen fafajokból áll, és hogyan gondozzák. A kutatók szerint az erdősítés valóban fontos eszköz lehet a klímaváltozás elleni küzdelemben, de önmagában nem csodaszer.
Az IFLScience külön érdekességként hozzáteszi, hogy a Takla-Makán köré telepített erdők 2004 és 2017 között évente körülbelül 8,3 millió tonna szén-dioxidot nyeltek el, miközben nagyjából 6,7 millió tonnát bocsátottak ki. Ez azt jelenti, hogy az emlegetett térség egyes részei szénelnyelővé válhattak. A példa jól mutatja, hogy a kínai zöldítési programnak lehet mérhető klímahatása, még akkor is, ha a mesterséges erdők működése összetettebb, mint korábban gondolták.
Olvasd el ezt is!