Jemen keleti részén, a Hadramaut-völgyben fekszik Sibám, amelyet gyakran a sivatag Manhattanjeként emlegetnek. A mindössze néhány száz méter széles, fallal körülvett óvárosban mintegy 500 épület zsúfolódik össze, többségük öt-hét emeletes, de egyes lakóházak ennél is magasabbak. A település története több mint kétezer évre nyúlik vissza. Már az ókorban fontos kereskedelmi útvonalak haladtak át a térségen, ahol a karavánok tömjént és fűszereket szállítottak az Arab-félszigeten keresztül. Sibám a környező sivatag ellenére kedvező helyen feküdt, hiszen a Hadramaut-vádi időszakos vízfolyása lehetővé tette a földművelést és a vízkészletek gyűjtését.
A város mai arculata nagyrészt a 16. században alakult ki, miután az 1532-1533-as pusztító áradások súlyosan megrongálták a korábbi települést. Az újjáépítés során a lakók a völgyből kiemelkedő, magasabban fekvő területre húzódtak vissza, ahol a rendelkezésre álló hely meglehetősen szűkös volt.
A terjeszkedés helyett ezért egyre magasabb házakat emeltek, amelyeket védőfallal vettek körül. A sűrű beépítés az ellenséges támadásokkal szemben is előnyt jelentett, hiszen a lakók könnyebben megvédhették otthonaikat. Az épületek belső elrendezése a hagyományos családi élethez igazodott. A földszinten általában raktárakat alakítottak ki, a következő szinteken fogadóhelyiségek és közösségi terek kaptak helyet, míg a felső emeleteken a családtagok laktak.
Sibám toronyházait helyben készített vályogtéglákból emelték. Az agyagos, homokos földet szalmával keverték, majd a megformázott építőelemeket a napon szárították ki. A házak falai az alapoknál akár egy méter vastagok is lehetnek, felfelé haladva azonban fokozatosan elvékonyodnak. Ez csökkenti az alsó szintekre nehezedő terhelést, miközben a vastag vályogfalak a forróság ellen is szigetelést biztosítanak. A homlokzatokat sárral, a felső részeket pedig gyakran fehér mészvakolattal borítják, amely segít megvédeni az épületeket az esőtől.
A hagyományos építési módszer ugyanakkor folyamatos karbantartást igényel. Az időjárás, különösen a heves esőzések komoly károkat okozhatnak, az elmúlt évtizedekben pedig a jemeni fegyveres konfliktus is megnehezítette a felújításokat.
Sibám történelmi óvárosa 1982-ben került fel az UNESCO világörökségi listájára, 2015 óta azonban a veszélyeztetett helyszínek között szerepel. A nemzetközi szervezet 2026-ban is fenntartotta ezt a besorolást, miközben helyreállítási programokkal igyekeznek megőrizni a több évszázados építészeti örökséget.
Olvasd el ezt is!