4600 év után derült ki, hogyan áll ellen a földrengéseknek a gízai nagy piramis
Az ókori világ hét csodája közül mára egyedül a gízai nagy piramis maradt állva. Közel öt évezrede dacol már az idővel, miközben birodalmak tűntek el körülötte, homokviharok, áradások, háborúk és földrengések érték, az építmény mégis őrzi régi formáját. Egy friss kutatás most arra utal, hogy tartósságában nem pusztán a szerencse játszhatott szerepet: az egyiptomi építőmesterek jóval kifinomultabb szerkezeti tudással dolgozhattak, mint azt sokáig feltételezték.
A Hufu fáraó számára épített nagy piramis Kr. e. 2500 körül készülhetett el, mintegy 26 évnyi munka eredményeként. Az építkezés során több mint 2,3 millió mészkő- és gránittömböt mozgattak meg, hogy létrehozzák a csaknem 147 méter magas monumentális síremléket. A mérete önmagában is lenyűgöző, a legújabb vizsgálatok szerint azonban a szerkezet legnagyobb erénye a rendkívüli stabilitása.
Egyiptomi és japán kutatók a közelmúltban 37 ponton végeztek méréseket a piramisban és annak környezetében, többek között a Királykamrában, a Királyné kamrájában, a tehermentesítő kamrákban és a föld alatti terekben.
Az eredmények alapján a több mint 230 méter széles alappal rendelkező piramis meglepően hatékonyan oszlatja el a földrengések során keletkező energiát. A mérések szerint szerkezete úgy reagál a rezgésekre, hogy kisebb az esélye annak, hogy egy adott ponton káros mértékű erők koncentrálódjanak. A kutatók szerint a piramis saját rezgési frekvenciája jelentősen eltér a környező talajétól, ami mérsékelheti a földrengések romboló hatását.
A National Geographic szerint ez a felfedezés azért is figyelemre méltó, mert Egyiptom több pusztító földrengést is átélt. Az 1992-es kairói földrengés például több mint százezer épületben okozott károkat, történelmi mecsetek sérültek meg, és a Királyok Völgyében található sírok egy részét is meg kellett erősíteni. A nagy piramis eközben szinte sértetlen maradt. Egyes források szerint mindössze egyetlen kő mozdult ki a helyéről.
A gízai nagy piramisnál régebbi szakkarai Dzsószer-piramis még lépcsőzetes formát kapott. Hufu apjának, Sznofrunak a piramisai pedig már a később klasszikussá váló sima oldalfalú kialakítással kísérleteztek. Az ezt követő évszázadokban több uralkodó is próbálkozott költséghatékonyabb megoldásokkal, ám ezek nem mindig bizonyultak tartósnak.
Később olyan piramisok is épültek, amelyeket részben domboldalakra támaszkodva alakítottak ki, másoknál pedig vályogtéglát használtak a drágább kőtömbök helyett. Némelyikük mára teljesen összeomlott, ellentétben a gízai építményekkel.
Olvasd el ezt is!