Dél-Ausztrália kopár, vöröses sivatagi vidékén, Adelaide-től mintegy 850 kilométerre északnyugatra fekszik Coober Pedy. A nagyjából kétezer lakosú település környezetében alig akad fa, a sziklás tájat pedig a nyári hónapokban rendkívüli hőség uralja. A NASA Earth Observatory 2023 novemberében közzétett beszámolója szerint a forróság miatt a település lakóinak mintegy fele a föld alatt él. Otthonaikat a viszonylag puha kőzetbe vájták, amely természetes szigetelésként védi őket a felszíni hőingadozásoktól.
Coober Pedy története az opálhoz kötődik. A környéken 1915-ben fedezték fel a drágakövet, amelynek kitermelése hamarosan bányászokat és szerencsevadászokat vonzott a térségbe. A település 1920-ban kapta mai nevét, amelyet általában egy őslakos kifejezésből eredeztetnek, és hozzávetőlegesen annyit jelent: „fehér ember a lyukban”. A kezdetben elszigetelt bányásztelepülés az 1960-as évek végén indult jelentősebb fejlődésnek. Az opál iránti növekvő kereslet, a munkalehetőségek és a korszerűbb bányászati eszközök egyaránt hozzájárultak a város gyarapodásához.
A bányászatnak különösen fontos szerepe volt a föld alatti életforma kialakulásában. A kitermelés során létrejött üregek és a könnyen alakítható kőzet ideális feltételeket biztosítottak ahhoz, hogy a lakosok a felszín alatt rendezkedjenek be.
A föld alatti lakások, amelyeket a helyiek dugout néven emlegetnek, ma már sok esetben ugyanolyan kényelmet kínálnak, mint egy hagyományos családi ház. Hálószobák, nappalik, konyhák és fürdőszobák találhatók a kőzetbe vájt helyiségekben, a lakók pedig saját igényeik szerint alakíthatják a belső tereket. A legnagyobb előnyt azonban az állandó hőmérséklet nyújtja. Míg a felszínen a nyári hőség meghaladhatja a 40 Celsius-fokot, a föld alatti lakásokban általában 23 fok körül mozog a hőmérséklet. A vastag kőzetréteg lassítja a hő áramlását, így az otthonok légkondicionáló nélkül is kellemesek maradhatnak.
A megfelelő szellőzésről a felszínre vezető légaknák gondoskodnak, amelyek biztosítják a friss levegő utánpótlását és segítik a nedvesség távozását. A térség száraz éghajlata szintén kedvez ennek a lakhatási formának.
Az opálbányászat jelentősége az elmúlt évtizedekben csökkent, Coober Pedy azonban időközben különleges turisztikai célponttá vált. A látogatók egykori bányákat fedezhetnek fel, föld alatti szálláshelyeken tölthetik az éjszakát, és a sivatagi város sajátos építészetét is megismerhetik. A felszínen szintén akadnak szokatlan látnivalók. A településen például egy 18 lyukú golfpálya működik, amelyen a hagyományos füves borítás teljesen hiányzik. A környéken fekvő Kanku-Breakaways természetvédelmi terület színes dombjairól, lapos tetejű sziklaformációiról és holdbéli tájakat idéző, köves síkságairól ismert.
A város az energiaellátás terén is különleges megoldásokat alkalmaz. Egy 2017-ben befejezett fejlesztésnek köszönhetően a korábbi dízelgenerátoros rendszert nap- és szélenergiával, valamint akkumulátoros tárolással egészítették ki. A NASA beszámolója szerint az energiarendszer több alkalommal is képes volt 90 órát meghaladó időszakon keresztül kizárólag megújuló energiával működni.
Coober Pedy példája jól mutatja, hogy a szélsőséges környezeti adottságokhoz olykor építészeti megoldásokkal is lehet alkalmazkodni. A föld alatti otthonok több évtizede bizonyítják, hogy a természetes hőszigetelés még a legforróbb éghajlaton is hatékony alternatívája lehet az energiaigényes hűtési rendszereknek.
Olvasd el ezt is!