Kastélyokkal, hegyekkel és ősi temetőkkel bővült az UNESCO világörökségi listája

Az újonnan felkerült helyszínek közül huszonegyet kulturális értékeik miatt vettek fel, négyet természeti jelentőségük alapján, egyet pedig vegyes – azaz kulturális és természeti – szempontok miatt. A Világörökségi Bizottság 47. ülésén a korábban benyújtott jelölések közül választották ki azokat, amelyek ezentúl kiemelt védelemben részesülnek, és amelyek megóvásáért az adott országoknak felelősséget kell vállalniuk.

Az európai újdonságok között szerepel II. Lajos bajor király – akit gyakran csak „Őrült Lajosként” emlegetnek – négy rendkívüli kastélya: a Neuschwanstein, a Linderhof, a Herrenchiemsee és a Schachen. Ezek közül a Neuschwanstein-palota építése kezdődött el legkorábban, bár a mai napig nem fejezték be. Érdekesség, hogy ez az épület ihlette a Disney-féle Csipkerózsika kastélyát – derül ki a Drive cikkéből.

Olaszország gyönyörű szigetéről, Szardíniáról egy ősi temetkezési forma, a domus de janas, vagyis a sziklába vájt „tündérházak” kerültek fel a neves listára. Franciaországban a több mint hétezer éves Carnaci kősorok kaptak kitüntetést, míg Dániában a Møns Klint fehér mészkőszirtjeit ismerték el jelentős geológiai értékként. Törökország új örökségi helyszíne a Sardeisz és a Bin Tepe királysírjai.

Érdekes módon a Kréta szigetén található híres minószi paloták csak most kerültek fel a világörökségi listára, pedig valójában régóta ismert és elismert történelmi helyszínek.
Összességében ezekkel a helyszínekkel bővült az UNESCO világörökségek listája:

• II. Lajos bajor király négy kastélya: Neuschwanstein, a Linderhof, a Herrenchiemsee és a Schachen (Németország);
• Szardínia temetkezési hagyománya, a domus de janas (Olaszország);
• Møns Klint mészkőszirtjei (Dánia);
• Carnaci kősorok (Franciaország);
• Minószi paloták (Görögország);
• Sardeisz és Bin Tepe királysírjai (Törökország);

• A Bijagós-szigetcsoport part menti és tengeri ökoszisztémái: ritka tengeri állatoknak otthont adó szigetvilág (Bissau-Guinea);
• Diy-Gid-Biy kulturális táj, Mandara-hegység: ősi erődök, földműves közösségek otthona (Kamerun);
• Gola–Tiwai Komplexum: esőerdő és szent sziget, a természetvédelem és a kultúra találkozása (Sierra Leone);
• A Mulanje-hegy kulturális tája: mítoszokban gazdag hegyvidék (Malawi)
• iSimangaliso Wetland Park kiterjesztése – Dél-Afrika/Mozambik határán elhelyezkedő terület

• Kambodzsai emlékhelyek: a vörös khmerek által használt börtönök és kivégzőhelyek (Kambodzsa);
• Az ókori Khuttal kulturális örökségi helyszínei: régészeti lelőhely Közép-Ázsiában (Tádzsikisztán);
• A Faya ősi tájai: több tízezer éves emberi jelenlét nyomait őrző sivatag (Egyesült Arab Emírségek);
• A Malajziai Erdőkutató Intézet Parkja: trópusi kutatóerdő, természetvédelmi jelentőség (Malajzia);
• A Maratha Birodalom erődítményei és stratégiai rendszerei (India);
• Kumgang-hegy: festői és spirituálisan fontos hegyvidék, zarándokhely a kettévált Korea határán (Észak-Korea);
• A Bangucheon-patak mentén található sziklarajzok (Dél-Korea);
• A Sulikha-Tas barlang sziklafestményei (Oroszország);
• A Khorramábád-völgy őskori helyszínei: barlangok, ősi települések (Irán);
• Yên Tử – Vĩnh Nghiêm – Côn Sơn, Kiếp Bạc műemlék- és tájegyüttes: fontos buddhista zarándokhelyek és kolostorok (Vietnám)

• Peruaçu-barlangok Nemzeti Park: óriási barlangrendszerek és őskori sziklarajzok az esőerdő közepén (Brazília);
• Port Royal 17. századi régészeti együttese: földrengés által elnyelt karibi kikötőváros, amit a „kalózok városaként” ismernek (Jamaica);
• Az ősi Trans-Isthmian kereskedelmi útvonal: két óceán között futó útvonal, amit a spanyol gyarmatosítók az arany szállítására használtak (Panama)
• A wixárika zarándokút szent helyei Wirikutáig; mitikus és természeti jelentőségű helyszíneket összekötő út, amit a vicsol nép használt (Mexikó)

• Murujuga kulturális táj: a világ egyik legnagyobb, több mint egymillió ősi sziklarajzot tartalmazó helyszíne (Ausztrália)