A Bruderhof mozgalmat 1920-ban alapították Németországban, tagjai pedig azóta több kontinensen hoztak létre hasonló településeket. Az angliai Darvell 1971-ben alakult, lakói Jézus tanításait követve teljes vagyonközösségben élnek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a házak, a ruhák és a használati tárgyak is közös tulajdonban vannak. A családok saját lakóteret kapnak, de gyakran a konyhán és más helyiségeken is osztoznak. Ha valakinek új kabátra vagy cipőre van szüksége, egyszerűen jelzi a közösség beszerzésért felelős tagjainak.
A település gazdasági működése különösen érdekes. A lakók jelentős része a Community Playthings nevű vállalkozásban dolgozik, amely fából készült gyermekbútorokat és oktatási eszközöket gyárt. A vállalkozás több millió fontos üzleti tevékenységet folytat, a dolgozók mégsem kapnak fizetést. A bevétel a közös kasszába kerül, ebből fedezik az élelmiszereket, a lakhatást, az egészségügyi ellátást és a többi szükségletet.
A közösség tagjai emellett a mezőgazdaságban, az iskolában, a konyhán és a mosodában is dolgoznak. Sokan már reggel hatkor felkelnek, a közös étkezések és vallási alkalmak pedig fontos szerepet kapnak a mindennapokban.
A Bruderhof lakói számos modern szokásról tudatosan lemondanak. A gyermekek nem használnak okostelefont, nem néznek televíziót és nem játszanak videojátékokkal. A nők jellemzően hosszú szoknyát viselnek, a házimunkák jelentős részét pedig hagyományos nemi szerepek szerint osztják fel.
Éppen ezért a fiatalokat arra ösztönzik, hogy felnőttként ismerjék meg a külvilágot, mielőtt eldöntik, végleg a Bruderhofban szeretnének-e élni. A közösségben felnőtt Hannah például Londonba költözött, ahol először kellett saját bankszámlát nyitnia, munkát keresnie és önállóan gazdálkodnia a pénzével. A Bruderhof tagjai szerint életmódjuk biztonságot és összetartozást kínál, ugyanakkor elismerik, hogy jelentős áldozatokkal jár. Darvell így különleges példája annak, hogyan működhet egy modern közösség, amelynek tagjai tudatosan lemondanak a személyes vagyonról.
Olvasd el ezt is!