A jógakörből lett szekta, amely Japán legnagyobb terrortámadását hajtotta végre

A szekta vezetője Macumoto Csizuo néven látta meg a napvilágot egy szegény tatamikészítő családban. Látássérültként vakok számára fenntartott iskolába került, ahol későbbi visszaemlékezések szerint rendszeresen megfélemlítette társait, és vezető szerepre törekedett. Miután nem sikerült bejutnia sem az orvosi, sem a jogi képzésre, akupunktúrát és hagyományos kínai gyógyászatot tanult. Az 1980-as évek elején engedély nélkül árult gyógyszerek miatt eljárás indult ellene, ezt követően pedig egyre mélyebben merült el a jógában, a buddhizmusban és a különféle jóslási gyakorlatokban.

Később felvette az Aszahara Sókó nevet, és létrehozta saját vallási közösségét. Az eleinte jógakörként működő szervezetből alakult ki az Aum Sinrikjó, amelynek neve nagyjából „legfelsőbb igazságot” jelent.

Aszahara azt állította magáról, hogy képes lebegni, irányítani az időjárást, gondolatokat olvasni és magára venni követői rossz karmáját. Egy könyvében egyenesen Krisztusnak és Isten bárányának nevezte magát. Híveit azzal fenyegette, hogy ha elutasítják őt, következő életükben állatként vagy éhező szellemként születhetnek újjá, esetleg a pokolban kötnek ki.

A tagságért és a különféle beavatásokért jelentős összegeket kellett fizetni. Cserébe a követők Aszahara tányérjából ehettek, megérinthették a lábát, megihatták a fürdővizét, hajszálait teába főzhették, egyesek pedig állítólag több ezer dollárt adtak azért, hogy ihassanak a véréből is. Másokat forró vízbe merítettek, napokra a föld alá zártak, vagy fizikailag és mentálisan kimerítő gyakorlatoknak vetettek alá.

A tagok órákon keresztül hallgatták Aszahara hangját és mantráit. A tehetősebb hívek olyan elektródákkal felszerelt fejfedőt is vásárolhattak, amelyről azt állították, hogy összehangolja agyhullámaikat a guruéval. A csoport mindeközben a materializmus elutasítását hirdette, mégis hatalmas összegeket szedett be követőitől.

A szekta különösen sok műszaki és természettudományos végzettségű fiatalt vonzott. Tagjai között elit egyetemek hallgatói, vegyészek, orvosok és katonai ismeretekkel rendelkező emberek is akadtak. Az Aum Sinrikjó jelentős médiabirodalmat épített fel, könyveket, zenéket és animációs filmeket készített, Aszahara pedig televíziós műsorokban is szerepelt.

Ahogy a szervezet növekedett, egyre több család próbálta visszacsábítani a közösségbe költözött hozzátartozóját. Az Aum ellen fellépők közül az egyik legismertebb Cucumi Szakamoto ügyvéd volt, aki a károsultak képviseletében pert készített elő, és nyilvánosan megkérdőjelezte Aszahara természetfeletti képességeit.

1989 novemberében a szekta tagjai behatoltak Szakamoto jokohamai otthonába, ahol meggyilkolták az ügyvédet, feleségét és 14 hónapos kisfiukat. A holttesteket különböző prefektúrákban rejtették el, hogy megnehezítsék azonosításukat és az esetek összekapcsolását. Maradványaik csak az 1995-ös metrótámadás után, a szekta tagjainak vallomása alapján kerültek elő.

Aszahara közben azt hirdette, hogy közeleg a világvége és az atomháború, amelyet kizárólag hívei élhetnek túl. Miután a szekta 1990-ben a parlamenti választásokon is elindult, ahol súlyos vereséget szenvedett, vezetője egyre nyíltabban fordult a japán állam ellen.

A szervezet laboratóriumokat és gyártóüzemeket hozott létre, ahol biológiai és vegyi fegyverekkel kísérletezett. A programban képzett vegyészek vettek részt, akiknek sikerült előállítaniuk a rendkívül mérgező szarint. Az idegméreg képes megzavarni az izmokat irányító idegrendszeri folyamatokat, valamint súlyos görcsöket, fulladást és halált okozhat. A szekta 1994. június 27-én a Nagano prefektúrában fekvő Macumotó egyik lakónegyedében vetette be először nagyobb tömeg ellen a szarint. A támadás érintettjei közt a csoporthoz köthető jogvitával foglalkozó bírák is voltak. A kiszabadított méreg nyolc ember halálát okozta, és több mint ötszázan szenvedtek sérülést.

A támadás ellenére a rendőrség nem számolta fel a szervezetet. Amikor 1995 márciusában az Aum vezetői tudomást szereztek egy közelgő rendőrségi rajtaütésről, Aszahara újabb támadást rendelt el.

1995. március 20-án öt szektatag folyékony szarinnal töltött műanyag zacskókkal szállt fel a tokiói metró különböző járataira. A reggeli csúcsforgalomban a csomagokat a szerelvények padlójára helyezték, majd kihegyezett esernyőkkel átszúrták őket, és elhagyták a vonatokat.

Ahogy a folyadék párolgott, az utasok köhögni kezdtek, látászavarokra panaszkodtak, többen pedig összeestek vagy görcsrohamot kaptak. A metró dolgozói védőfelszerelés nélkül próbálták eltávolítani a csomagokat és feltakarítani a folyadékot, így közülük is többen súlyos mérgezést szenvedtek.

A támadásban 14 ember vesztette életét, és több mint hatezren sérültek meg vagy szorultak orvosi ellátásra. A túlélők közül sokan még ma is az események testi és lelki következményeivel küzdenek.

A rendőrség két nappal később kezdte meg az Aum épületeinek átkutatását. Aszaharát csaknem két hónappal később, május 16-án találták meg egy rejtett helyiségben. Tárgyalása nyolc éven át tartott, ez idő alatt nem adott érdemi magyarázatot a történtekre, és nem kért bocsánatot az áldozatoktól sem.

A bíróság több gyilkosság és a méreggel történő támadások kitervelése miatt halálra ítélte. Aszaharát 2018. július 6-án hat társával együtt kivégezték, később pedig a szekta további hat halálra ítélt tagján is végrehajtották az ítéletet.

Az Aum Sinrikjó azonban nem tűnt el teljesen. A szervezet több utódcsoportra szakadt, amelyek közül az Aleph és a Hikari no Va Japánban továbbra is működik, szigorú hatósági megfigyelés alatt.