Komolyzene, 8 óra néma munka, halálbüntetés: ilyen egy japán börtön belülről
Japán börtöneit kívülről rend, tisztaság és fegyelem jellemzi, belülről azonban sokak szerint éppen ez a rendszer válik embert próbálóvá. A rabok mindennapjait percre pontos szabályok, csend, kötelező munka és szigorú hierarchia határozza meg. A Carlos Ghosn-ügy óta a világ figyelme újra a japán igazságszolgáltatásra irányult, amelyet kritikusai „túsz-igazságszolgáltatásként” emlegetnek.
Japánban a rend és a tisztaság nem pusztán látszat: az utcákhoz hasonlóan a börtönökben is szigorú szabályok uralkodnak. A dokumentumfilm készítésekor a naganói intézetben például 900 férfi rab élt, köztük kisebb bűncselekmények elkövetői és gyilkosok is, az épület mégis szinte zavarba ejtően tiszta és rendezett. A cellák előtt a papucsok katonás rendben sorakoznak, a rabok nem beszélgetnek, miközben minden tevékenységüknek megvan a pontos helye és ideje. Nyugati szemmel így a japán börtönök inkább egy fegyelmező gépezetre, mintsem egy rehabilitációs intézményre emlékeztethetnek.
A nap klasszikus zenével és az őrök kiáltásaival kezdődik. A raboknak pontosan egy órájuk van arra, hogy megreggelizzenek, fogat mossanak, megborotválkozzanak, majd alaposan kitakarítsák a cellájukat. Minden tárgyat a megfelelő helyre kell tenniük, az őrök pedig ellenőrzik munkájukat. Ha valaki megszegi a szabályokat, először figyelmeztetést, ismételt szabálysértés esetén pedig büntetést kaphat. Súlyosabb esetben a szabálysértő fegyelmi elkülönítésbe kerülhet: ennek időtartama rendszerint legfeljebb 30 nap, különösen súlyos esetben pedig 60 nap lehet. Ezalatt számos tevékenységtől eltilthatják.
A rabok 7:50-kor indulnak munkába, egyenruhában, leborotvált fejjel, sorban haladva. A felvételek készítésekor a rabok kötelező munkát végeztek, amelyért alacsony összegű ösztönző juttatás járt; ezt főszabály szerint szabaduláskor fizették ki. A műhelyekben párnákat, cipőket és más termékeket készítettek, amelyeket később értékesítettek.
Munka közben csak előzetes engedéllyel lehet beszélgetni. Az étkezéseknél az adagokat gondosan ellenőrzik, hogy mindenki ugyanannyit kapjon, kivéve a rizst, amelynek mennyisége az elvégzett munka típusától függ. A napi pihenőidő is szabályozott: a rabok 40 percet kapnak kikapcsolódásra, de előtte még bemelegítést kell végezniük. Asztaliteniszezhetnek, társasjátékozhatnak vagy karaokézhatnak, majd visszatérnek a napi nyolcórás munkához.
Ez az a rendszer, amelytől pár éve Carlos Ghosn, a Nissan egykori vezetője mindenáron szabadulni akart. A 2018 novemberében Tokióban letartóztatott üzletembert jövedelemeltitkolással és sikkasztással vádolták. Több mint 100 napot töltött őrizetben, majd újabb vádak után ismét letartóztatták. Ghosn később Libanonba menekült, ahol azt állította, hogy az igazságtalanság elől szökött meg. Szerinte a japán rendszer célja az volt, hogy megtörje.
A japán hatóságok ezzel szemben azt hangsúlyozzák, hogy bár rendszerük szigorú, hatékony is. Japán bűnözési mutatói a világ legalacsonyabbjai közé tartoznak, a fogvatartottak népességhez viszonyított aránya pedig jóval alacsonyabb, mint számos európai országban. A börtönök országos szinten nem túlzsúfoltak. A kritikusok szerint az alacsony bűnözés mögött egy olyan igazságszolgáltatási modell áll, amely túl nagy súlyt helyez a beismerő vallomásokra.
Ezt nevezik sokan „túsz-igazságszolgáltatásnak”. Ha egy gyanúsított tagadja a vádakat, újabb gyanúsítások és ismételt letartóztatások révén meghosszabbíthatják a fogva tartását, miközben intenzív kihallgatásokkal próbálják vallomásra bírni. Egy volt ügyész szerint Japánban a vallomás továbbra is az egyik legfontosabb bizonyíték, ami növeli a téves ítéletek kockázatát.
A legdrámaibb példa erre talán Iwao Hakamada története, aki évtizedeket töltött halálsoron olyan gyilkosságok miatt, amelyeket nem követett el. Egykori profi bokszolóként került a hatóságok látókörébe, majd kényszervallomás és meghamisított bizonyítékok miatt került rácsok mögé. 2014-ben szabadlábra helyezték, miután a bizonyítékok hitelességével kapcsolatos kételyek miatt elrendelték perének újratárgyalását. A 2024-es megismételt eljárásban felmentették, az ügyészség pedig nem fellebbezett, így az ítélet jogerőssé vált. Addigra azonban a hosszú magánzárka és a kivégzés állandó fenyegetése súlyosan megtörte.
Japán ráadásul azon kevés demokratikus országok egyike, ahol még mindig alkalmazzák a halálbüntetést. Az elítéltek gyakran éveket töltenek halálsoron, és sokszor csak közvetlenül a kivégzés előtt tudják meg, hogy aznap végrehajtják az ítéletet. A rendszer támogatottsága ennek ellenére magas: a japán társadalom jelentős többsége támogatja a kivégzéseket.
Japánban a rend, a harmónia és a szabálykövetés társadalmi alapérték. Az emberek csendben utaznak a metrón, ritkán szegik meg a közösségi normákat, életüket néha szó szerint a munkának szentelik, és gyakran maguk is figyelmeztetik egymást a szabályok betartására. Ez a szemlélet a bíróságokon is érződik. Aki szembemegy a rendszerrel, könnyen bajkeverőként jelenhet meg.
A rabok száma csökkenő tendenciát mutat, viszont egyre több az idős fogvatartott. Sokan közülük előzőleg társadalmilag elszigeteltségben vagy szegénységben éltek, így apró lopások miatt kerülnek be. Egyeseknek ráadásul a börtön kiszámíthatóbb, mint a kinti élet.
Olvasd el ezt is!