Mérgezett édességekkel tartotta rettegésben Japánt a „21 arcú szörny”

1984. március 18-án este Katsuhisa Ezaki, a japán Glico élelmiszeripari vállalat frissen kinevezett elnöke fürdéshez készült két kisebb gyermekével hjógói otthonában. Ugyanekkor két maszkos férfi létrával átmászott a birtok falán, majd előbb az üzletember édesanyjának házába törtek be. Elvágták a telefonvezetéket, megkötözték az asszonyt, majd megszerezték a Glico-elnök villájához tartozó pótkulcsot.

A támadók ezután oda is betörtek, megkötözték Katsuhisa feleségét és legidősebb lányát, majd felmentek a fürdőszobába, ahonnan elhurcolták az apát. A család később arról számolt be, hogy a férfiak fegyvert fogtak rájuk, az egyikük pedig néven szólította a lányt, ami arra utalt, hogy tettüket előre eltervezték.

A rendőrség nagyszabású keresést indított, de közben igyekeztek kerülni a túl nagy nyilvánosságot. A nyomozókat hamar zavarba ejtette, mennyi mindent tudtak az elkövetők: ismerték Katsuhisa esti rutinját, a pótkulcs helyét, a riasztórendszer hiányosságait és a családtagok nevét is. Két nappal az emberrablás után a Glico egyik vezetőjét különös telefonhívás ébresztette. A vonal túlsó végén egy előre rögzített felvételen maga Katsuhisa Ezaki szólalt meg, és pontos utasításokat adott a tettesek váltságdíjat követelő levelének megtalálására.

Később kiderült, hogy a cégvezetőnek azt hazudták az elrablók, hogy a feleségét és a gyerekeit is elrabolták, és bántani fogják őket, ha nem mondja fel az üzenetet. A később megtalált levélben 1 milliárd jent és 100 kilogramm aranyat követeltek. A rendőrség csapdát állított, a pénzt és az aranyat nyomkövetőkkel és lehallgatóeszközökkel látták el, de végül senki sem vette fel azt. Az emberrablók újabb és újabb telefonhívásokkal mozgatták a pénzszállító járművet, majd egyszerűen megszakították a kapcsolatot.

A történet ekkor vált igazán különössé. Ezaki később azt mondta a rendőröknek, hogy a támadók fegyverei szerinte játékfegyverek lehettek, és úgy tűnt, mintha nem is akarták volna megölni. Egyikük még a bilincset is kötélre cserélte, majd hosszú időre magára hagyta a cégigazgatót, így lehetősége nyílt a menekülésre. A rendőrség egy ideig abban sem volt biztos, hogy nem Katsuhisa rendezte-e meg saját elrablását, de a későbbi események után ezt egyértelműen ki tudták zárni.

A következő hetekben a Glico elleni támadások folytatódtak. A cég járműveit felgyújtották, a sajtó pedig leveleket kapott, amelyekben az elkövetők a rendőrséget gúnyolták. 1984 májusában az egyik ilyen üzenetet alá is írták „a 21 arcú szörny” néven, amely Edogava Rampo japán krimiíró egyik kitalált bűnözőalakjára utalt.

A csoport azt állította, hogy több mint 20 millió dollár értékű Glico-terméket mérgeztek meg kálium-cianiddal, és az édességeket országszerte boltokban helyezték el. A vállalat emiatt országos visszahívást rendelt el, az üzletek pedig szintén levették a polcokról a termékeket. Később azonban a vizsgálatok egyik termékben sem tudták kimutatni a méreg jelenlétét, ám akkorra már késő volt. A cég eladásai összeomlottak, több száz dolgozót bocsátottak el, a veszteség pedig több tízmillió dollárra rúgott.

A rendőrség később egy biztonsági felvételen kiszúrhatta az egyik lehetséges elkövetőt. Egy boltban magára hagyott Glico-doboz miatt átnézték a biztonsági felvételeket, amin egy baseballsapkás férfit láttak, amint elhelyezi az árut a polcon. A felvétel azonban annyira rossz minőségű volt, hogy az illetőt képtelenség volt azonosítani.

A „21 arcú szörny” később levélben közölte, hogy a Glicót most már békén hagyja, helyette más cégek ellen fordul. A Marudai Foodst, majd a Morinagát is fenyegető üzenetekkel bombázták. Utóbbi esetében a rendőrök valóban találtak mérgezett cukorkákat, csakhogy mindegyikre figyelmeztető címkét ragasztottak, amin felhívták a figyelmet a mérgezésre. Ez a részlet az egész ügy egyik legbizarrabb eleme, hiszen az elkövetők láthatóan pánikot akartak kelteni, ugyanakkor senkit sem akartak megölni.

A későbbi váltságdíjátadási kísérletek során többször feltűnt egy férfi, akit a rendőrök „rókaszeműnek” írtak le. Egy vonatos pénzátadási akciónál, majd később a House Food Corporation elleni zsarolásnál is a rendőrség látókörébe került. Az idegen állítólag rádióberendezéseket használhatott, feltehetően a rendőrségi kommunikációt is figyelte, és minden alkalommal sikerült eltűnnie. Egy elhagyott autóban később rádiós eszközöket is találtak, de ez sem vezetett áttöréshez.

1985 elején a rendőrség egy róla készült fantomképet tett közzé, ám nem érkezett bejelentés senkitől azzal kapcsolatban, hogy ismerné. Eközben a sajtó és a közvélemény is egyre élesebben bírálta a hatóságok munkáját. 1985 augusztusában ezért a shiga prefektúrai rendőrség vezetőjét, Yamamoto Shojit leváltották. A férfi néhány órával később öngyilkosságot követett el.

Öt nappal később a „21 arcú szörny” elküldte utolsó levelét. Yamamoto halálára hivatkozva azt írta, hogy „gyászajándékként” felhagynak az élelmiszeripari cégek zaklatásával. Azt is közölték, hogy ha ezután újabb fenyegető levél érkezik, azt már nem ők küldik. Az üzenetet követően a csoport valóban eltűnt és még a „rókaszemű férfit” sem látták újra.

Bár az ügy a mai napig nyitott, több elmélet is született a lehetséges megoldásról. Felmerült tőzsdei manipuláció, vállalati szabotázs, szervezett bűnözői háttér, külföldi beavatkozás és politikai üzenet is, de egyik verzió sem adott magyarázatot az ügy minden részletére. A gyanú egy időben egy Manabu Mijazaki nevű jakuzakapcsolatokkal rendelkező férfira terelődött, aki hasonlított a fantomképre, és korábban kapcsolatba került már a Glicóval kapcsolatos ügyekkel. Ő azonban mindvégig tagadta bűnrészességét és alibivel rendelkezett a kulcsfontosságú észlelések idejére.

A japán rendőrség 2000-ben, az elévülési idő lejárta után lezárta az ügyet. A „21 arcú szörny” soha nem lepleződött le, a hatalmas váltságdíjakból pedig a forrás szerint egyetlen ismert esetben sem vittek el pénzt. A Glico–Morinaga-incidens ezért máig Japán egyik legrejtélyesebb bűnügye, amely egyszerre volt emberrablás, zsarolás, társadalmi pánikkeltés és pszichológiai játszma.

(Első kép, második kép)