A 28 kilométeres amerikai híd, amelytől még a rutinos sofőrök is bepánikolnak
Első pillantásra csak egy út a víz felett. Aztán a part eltűnik a visszapillantóban, a horizont minden irányból vízzé válik, az aszfalt pedig egy ponton egyszerűen lebukik a Chesapeake-öböl felszíne alá. A Chesapeake Bay Bridge–Tunnel nem véletlenül számít az Egyesült Államok egyik legkülönösebb és legnyomasztóbb autós átkelőjének.
A Virginia államban található híd-alagút Norfolk és Virginia Beach térségét köti össze a Delmarva-félszigettel. A 17,6 mérföldes, vagyis nagyjából 28,3 kilométeres útvonal a Chesapeake-öböl torkolatánál halad át, ott, ahol az öböl vize az Atlanti-óceánnal találkozik. Aki erre vezet, hosszú perceken át úgy halad előre, hogy körülötte szinte csak víz látszik, írja a Drive.
Az átkelőt 1964-ben nyitották meg, és a korábbi kompjáratokat váltotta ki. A kompok évtizedeken át biztosították az összeköttetést Virginia keleti partvidéke és a szárazföld között, de az időjárás gyakran közbeszólt: erős szélben, viharban vagy például rossz látási viszonyok között az utazók könnyen az öböl egyik oldalán rekedhettek. A híd-alagút megépítésével az útvonal jóval kiszámíthatóbbá vált, ráadásul jelentősen lerövidítette az utat Hampton Roads és az északabbra fekvő partvidék között.
A Chesapeake Bay Bridge–Tunnel azonban nem hagyományos értelemben vett híd. A rendszer hosszú hídszakaszokból, mesterséges szigetekből és két, körülbelül másfél kilométeres víz alatti alagútból áll. Erre azért volt szükség, mert az öböl torkolata fontos hajózási útvonal: a haditengerészeti és kereskedelmi forgalom számára szabadon kellett hagyni a vízi folyosókat, így az autóutat bizonyos pontokon a vízfelszín alá vezették.
A megoldás valójában mérnöki bravúr, vezetőként viszont egészen más érzés. A hídon haladva a távolság szokatlanul hosszúnak tűnik, a part sokáig nem ad kapaszkodót, az alagutakba érve pedig hirtelen összezárul a tér. Ami néhány embernek különleges látványosság, másoknak tiszta idegpróba: egyszerre dolgozik bennük a magasságtól, a nyílt víztől és a bezártságtól való félelem. Az út ráadásul nem csupán néhány perces szakasz. Átlagos forgalomnál is nagyjából húsz-huszonöt percig tart az átkelés, közben pedig a híd és az alagút váltakozása folyamatosan megtöri a megszokott vezetési ritmust. A víz feletti részeken a végtelennek ható öböl, a felszín alatti szakaszokon a szűkebb tér teszi feszültté az élményt.
Mindez nem jelenti azt, hogy az átkelő igazi veszélyt tartogatna. A Chesapeake Bay Bridge–Tunnel saját rendőri és vészhelyzeti szolgálattal működik, a forgalmat külön egységek felügyelik, az üzemeltetők pedig komoly tapasztalattal kezelik a szélsőséges időjárási helyzeteket is. A félelmet sokkal inkább maga a helyzet váltja ki: az autós hosszú időre kiszakad a megszokott környezetből, miközben előbb a nyílt víz fölött, majd annak felszíne alatt halad.
A túloldalon már egészen más világ fogadja az utazót. A Delmarva-félsziget csendesebb partszakaszai, természetvédelmi területei és strandjai miatt kedvelt úti cél, a közelben fekvő Assateague Island National Seashore pedig vadlovairól ismert. Az űrkutatás iránt érdeklődők a NASA Wallops Flight Facility látogatóközpontját is felkereshetik: a virginiai bázis első rakétaindítását 1945-ben hajtották végre, és azóta is fontos szerepet játszik az amerikai repülési és űrkutatási programokban.
Olvasd el ezt is!