A májunk évezredekig működhetne – mégsem ez szabja meg, meddig élünk
A májunk az emberi test egyik legkülönlegesebb szerve. Folyamatosan képes megújítani önmagát, ezért még komolyabb sérülés után is meglepően jól regenerálódik. Egy új kutatás szerint ez az alkalmazkodóképesség annyira kivételes, hogy elméletben akár több ezer évig is működőképes maradhatna – ha a testünk többi része lépést tudna vele tartani. Csakhogy az agyunk és a szívünk egészen más szabályok szerint öregszik.
Meddig élhetne az emberi szervezet, ha egyszer sikerülne megfékezni az öregedés legfontosabb folyamatait? Egy új kutatás szerint erre nincs egységes válasz, mert a testünk szervei egészen eltérő ütemben használódnak el. Az új tanulmány szerzői azt vizsgálták, mi történne, ha az öregedés számos ismert mechanizmusát ki lehetne iktatni, és kizárólag az életünk során a sejtekben felhalmozódó úgynevezett szomatikus mutációk korlátoznák a szerveink működését. Ezek a genetikai változások a fogantatás után, életünk során alakulnak ki, például a sejtosztódás közben fellépő másolási hibák miatt. Idővel egyre több gyűlik össze belőlük, hatásuk viszont nem minden szövetben azonos.
A modell egyik legérdekesebb eredménye éppen az volt, hogy a különböző szervek feltűnően eltérően viselnék ezt a terhelést. A máj kiemelkedő regenerációs képessége miatt folyamatosan új sejteket termel. Ez a megújulás képes ellensúlyozni a mutációk jelentős részének hatását, ezért a kutatók szerint a májszövet elméletben akár több ezer éven át is fenntarthatná a működését.
Ez persze nem azt jelenti, hogy egy ember valóban évezredekig élhetne, vagy hogy egy májat ilyen sokáig életben lehetne tartani. A számítás egy erősen leegyszerűsített modellre épül, amely szándékosan figyelmen kívül hagyja a betegségeket, a környezeti ártalmakat és az öregedés számos más folyamatát.
Ahogy az IFLScience is írja, a legnagyobb akadályt éppen azok a szervek jelentik, amelyek sejtjei szinte alig képesek megújulni. Az idegsejtek és a szívizomsejtek többsége életünk során nem cserélődik ki olyan ütemben, mint például a máj sejtjei, ezért a bennük felhalmozódó károsodásokat a szervezet sokkal nehezebben tudja kijavítani.
A kutatók számításai szerint, ha kizárólag a szomatikus mutációk hatásával kellene számolni, az emberi élettartam mediánja nagyjából 156 év lehetne. Ez jóval meghaladja a jelenlegi emberi rekordokat, mégis azt mutatja, hogy az agy és a szív sejtjeinek korlátozott megújulása önmagában is komoly határt szabhat az életünknek.
A tanulmány egyik legfontosabb tanulsága, hogy az öregedés nem egyformán érinti a testünket. Míg egyes szervek, köztük a máj, rendkívüli alkalmazkodóképességgel rendelkeznek, az agy és a szív jóval sérülékenyebbnek bizonyul. A szakértők szerint ugyanakkor a szomatikus mutációk önmagukban nem magyarázzák meg, miért öregszünk meg. Idővel romlik a sejtek energiatermelése, a fehérjék megfelelő működése és a gének szabályozása is. Az eredmények inkább arra világítanak rá, hogy a testünk nem egyetlen ritmusban öregszik – és a hosszabb, egészségesebb élet kulcsa azokban a sejtekben rejthet, amelyek a legnehezebben pótolhatók.
Olvasd el ezt is!