Meddig élhetne az emberi szervezet, ha egyszer sikerülne megfékezni az öregedés legfontosabb folyamatait? Egy új kutatás szerint erre nincs egységes válasz, mert a testünk szervei egészen eltérő ütemben használódnak el. Az új tanulmány szerzői azt vizsgálták, mi történne, ha az öregedés számos ismert mechanizmusát ki lehetne iktatni, és kizárólag az életünk során a sejtekben felhalmozódó úgynevezett szomatikus mutációk korlátoznák a szerveink működését. Ezek a genetikai változások a fogantatás után, életünk során alakulnak ki, például a sejtosztódás közben fellépő másolási hibák miatt. Idővel egyre több gyűlik össze belőlük, hatásuk viszont nem minden szövetben azonos.
A modell egyik legérdekesebb eredménye éppen az volt, hogy a különböző szervek feltűnően eltérően viselnék ezt a terhelést. A máj kiemelkedő regenerációs képessége miatt folyamatosan új sejteket termel. Ez a megújulás képes ellensúlyozni a mutációk jelentős részének hatását, ezért a kutatók szerint a májszövet elméletben akár több ezer éven át is fenntarthatná a működését.
Ez persze nem azt jelenti, hogy egy ember valóban évezredekig élhetne, vagy hogy egy májat ilyen sokáig életben lehetne tartani. A számítás egy erősen leegyszerűsített modellre épül, amely szándékosan figyelmen kívül hagyja a betegségeket, a környezeti ártalmakat és az öregedés számos más folyamatát.
Ahogy az IFLScience is írja, a legnagyobb akadályt éppen azok a szervek jelentik, amelyek sejtjei szinte alig képesek megújulni. Az idegsejtek és a szívizomsejtek többsége életünk során nem cserélődik ki olyan ütemben, mint például a máj sejtjei, ezért a bennük felhalmozódó károsodásokat a szervezet sokkal nehezebben tudja kijavítani.
A kutatók számításai szerint, ha kizárólag a szomatikus mutációk hatásával kellene számolni, az emberi élettartam mediánja nagyjából 156 év lehetne. Ez jóval meghaladja a jelenlegi emberi rekordokat, mégis azt mutatja, hogy az agy és a szív sejtjeinek korlátozott megújulása önmagában is komoly határt szabhat az életünknek.
A tanulmány egyik legfontosabb tanulsága, hogy az öregedés nem egyformán érinti a testünket. Míg egyes szervek, köztük a máj, rendkívüli alkalmazkodóképességgel rendelkeznek, az agy és a szív jóval sérülékenyebbnek bizonyul. A szakértők szerint ugyanakkor a szomatikus mutációk önmagukban nem magyarázzák meg, miért öregszünk meg. Idővel romlik a sejtek energiatermelése, a fehérjék megfelelő működése és a gének szabályozása is. Az eredmények inkább arra világítanak rá, hogy a testünk nem egyetlen ritmusban öregszik – és a hosszabb, egészségesebb élet kulcsa azokban a sejtekben rejthet, amelyek a legnehezebben pótolhatók.
Olvasd el ezt is!